A valóság hagymájának lehámozása

A valóság hagymájának lehámozása

Üdvözöllek benneteket kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól!

Folytatni szeretném a témát, amit ma reggel elkezdtünk. Néha az élet egy rejtélynek tűnik. Amit pedig ma reggel elmondtam az volt, hogy továbbra is az lesz mindaddig, amíg az emberek be nem ismerik, hogy olyan energiák veszik körül őket, amikre nem is gondoltak és amelyek a rejtély nagyrészét megmagyaráznák. Létezik egy nagyobb Forrás, ami szó szerint az orrotok előtt van. Ma reggel azt mondtuk nektek, hogy ez a hatalmas Forrás, szó szerint az orrotokra koppint (azt eredményezve, hogy ha kinyitnátok a szemeteket, akkor megláthatnátok azt). Természetesen ez egy hasonlat.

Olyan energia van a bolygón, ami új. Ennek újdonsága abból ered, ahogyan emberiségként megvalósítottátok azt, hogy kiemeltétek önmagatokat a múlt jóslataiból. Sokan közületek olyan előrejelzésekkel együtt nőttek fel, amik a ti életetekben megtörténő ciklus végéről beszéltek. E szerint az egész civilizációtok nem maradt volna fenn a 2000-es évet követően. A harcias módszereitek megteremtették volna a végső csatát, és az emberiség lerombolása egy világméretű nukleáris háborúval történt volna meg. De nem így lett.

Ami helyette történt, az teljes mértékben megjósolatlan volt. Az a gondolkodás új paradigmájába való emelkedés kezdete – egy olyan változás, amire közületek sokan nem állnak készen. Emiatt most kedvez az idő annak meglátására, hogy mi is van igazából körülöttetek, így jobban megérthetitek.

Ma reggel ezt úgy hívtam, hogy „a valóság hagymájának lehámozása”. Annak egy része, amit lehámoztok és megvizsgáltok, az amit sok dologgal kapcsolatosan elmondtak nektek a születésetektől fogva. Egy főbb réteg, amit lehámoztok az, amit Istenről tanítottak nektek. Egy másik réteg az, amit a körülöttetek lévő élethez – más emberi lényekhez, a társadalomhoz, amiben éltek, és magához a paradigmához, amit az életnek gondoltok – való kapcsolatotokról mondtak el a számotokra.

Mi van, ha a létező valóságotok hagymáját hámozzátok le, és az életetekben lévő véletlenszerű esély helyett, a szinkronicitást látnátok meg? Mi van, ha olyan igazságot láttok, amiről sohasem tanítottak nektek, olyat, amit akár ti magatok segítettetek megtervezni? Mi van, ha ez megmutatja egy részét annak, hogy miért is vagytok itt? Változtatna ez magához az élethez való hozzáállásotokon? Ahelyett, hogy véletlenszerű körülmények dobálnának össze-vissza, valójában befolyással vagytok arra, amit segítettetek megtervezni! Hűha! Mindez a régi információ lehámozásából jön.

Elmondtuk ezt már korábban. Olyan energiában ültök ma, ami a szemeitek előtt változtatja meg a társadalmatokat. Most is, mindennap ezt látjátok a híradótokban. Hirtelen, a bizonyos helyzetekben felmerülő tisztességre másképpen néznek. Ez szinte olyan, mintha elhúztak volna egy függönyt, és a helyzeteket, amik évszázadok óta kívül estek a tisztességen, éppen most fednék fel! Észrevettétek?

A tanításunk mindig is ez volt: a dolgok, amik korszakokon át egy régebbi energiában léteztek, nem létezhetnek tovább a fényben. Tehát, hogyan határoznátok meg ezt a paradigmát? Mi a neve? A megnevezés, amit sokan használnak erre, az a „megvilágosodás evolúciója”. A hasonlat az, hogy a fényt felkapcsolják egy sötét helyen. Ez nem csupán spirituális dolgokra vonatkozik, hanem a kultúrátokon belül sok tulajdonságra is. Ez olyan energiákat és reakciókat teremt meg, amikre nem is számítottatok.

Mondtuk nektek azt, hogy ez az új energia mindenre hatással lesz. Végül látni fogjátok, hogy amiről beszélek, az bizonyos szinten mindenhol megtörténik. Látni fogjátok ezt a vállalatokban, a bankokban, látni fogjátok a kormányzati programokban, a politikában, és látni fogjátok, ahogy a népesség teljesen másképpen reagál az újfajta tisztességre és az együttérző energiákra.

„Kryon, mennyi időt fog ez igénybe venni?” Ismételten csak, a válasz: „igen”. Átadtam nektek a jövő lehetőségét, és az teljes mértékben a „ti” irányításotok alatt áll. Annak sebessége, hogy milyen gyorsan fogja az emberiség elkezdeni elvetni a régi paradigmákat, tőletek függ. Mi az oka annak, hogy ez lassú? Csupán annyi, hogy olyan jó érzés a számotokra résztvenni abban, ami olyan jól működött a múltban. Ezt érzitek: „Ennek ez a működési módja! Nem lehet megváltoztatni a módot, ahogyan a dolgok működnek. Nem számít, hogy mit is mondasz nekem.” A válasz erre a kifogásra a következő. Egy olyan új paradigma van érkezőben, ami ténylegesen megváltoztatja annak módját, ahogyan a dolgok működnek. Tehát az lesz a kihívás számotokra, hogy higgyetek ebben az igazságban, és kezdjetek el erre figyelni. Ezen változások meglátása aztán ki fogja terjeszteni annak igazságát, amit mondunk. Sokak számára ez azt jelenti, hogy talán nem lesz annyira kényelmes, mint azelőtt volt, mivel ez egy új paradigma, és nem az, amihez az emberiség hozzászokott, vagy amire számít.

Ehhez – a régi módból egy másikba való paradigmaváltáshoz – előfordulhat, hogy a „két lépés előre, egy hátra” forgatókönyv szükséges. Lesznek olyan dolgok, amik megríkatnak benneteket, és mások, amikről úgy tűnik, hogy visszatérnek a sötétebb módszerek. Ez azért van, mert ez a váltás nem egy „Pollyanna világban”* történik meg. Ez az energiák egy tényleges csatáját képviseli, de most a fény erősebb, mint korábban valaha is. Az emberiség egy nagyon régi sötétségből tart az új fény felé. Egy olyan hasonlatot szeretnék átadni nektek, amit soha nem adtam még át korábban, hogy megmutassan mi is történik igazából.

A metaforikus sakkjátszma

Évszázadok óta játszátok a sakknak nevezett játékot, így ez a sötétség és a fény sakkjátszmájának hasonlata lesz. Nos, szeretem ezt a hasonlatot, mert a fekete és fehér szereplők már ott is vannak egy valódi sakktáblán. Tehát, ennek birtokában a 3D-ben össze tudjátok hasonlítani őket.

Ebben a hasonlatban, tegyük fel, hogy szó szerint sötét energia és fény energia játékosok vannak. Minden egyes lélek itt a teremben, illetve aki hallgatja ezt, volt már a sötétség és a fény kirakósában – a dualitás nagyon régóta tartó csatájában. Gondoljatok erre a történelmetek sakkjátékaként! Ti képviselitek a fehér figurákat a táblán, és a történelem során mindig is a fény oldalán álltatok. Ebben a nagyon meghatározott szabályokkal bíró játékban becsületettel, őszinteséggel, együttérzéssel és fénnyel próbáltatok dolgozni. Ám ez egyáltalán nem ment jól – mindig veszítettetek. Mozdulhattatok ide vagy oda, de ebben a sakkjátszmában a sötét figurák mindig előnyben voltak. Valójában úgy tűnik, hogy a szabályok a sötéteknek kedveznek. A sötét tudatosság előre leüt egy játékost, és így végül a játék befejeződik. Nagyon kevés játékot nyertetek ti meg.

Metaforikusan szólva, az emberi történelemben négyszer láttátok ennek a játéknak a végét. Ez hát a hasonlata a Földön szerencsétlenül végetért négy megelőző civilizációnak, melyeknek igazából újra kellett mindig indulniuk. A végjáték mindig ellentétes volt az intuícióval, azzal kapcsolatban, amit akartatok. A fénynek kellett volna győznie a fejetekben. Amikor a sötétség győzedelmeskedett, akkor az a „győztes visz mindent” helyzetet jelentette, és a győztes a rombolás, halál, háború és az alacsony tudatosság volt. Az okát pedig, hogy a sötét fennhatóság az intuícióval ellentétes volt, korábban elmondtuk már: az alacsony tudatosság nem látja azt, ami előtte van. Nem számol azzal, hogy mi van előtte, mert nincs meg a fénye hozzá. Mondtuk nektek, hogy „a bolond nem tudja, hogy ő bolond”. Fogalma sincs róla. Azt gondolják, hogy megfejtették a világot, de csak azt látják, amit a sötét tudatosság megenged a számukra. Ugyanígy azt sem látják, hogy ha győznek, az az emberiség végét jelenti.

Másrészről, a fehér játékosok mindig is tudták, hogy ott rejtőzik a fény, és hogy az a győzelemmel együtt megmutatja önmagát. Mindig tudták azt, hogy a háború működésképtelen, és sohasem jelenthet semmire megoldást. Mégis a háború győzött újra meg újra. Sohasem volt olyan háború, ami beteljesítette volna azt, amit be akart teljesíteni – soha. Mindig működésképtelen válasz volt arra, hogy elvezessen egy újfajta küzdelemhez. A bizonyíték? Ha a háború megoldás lenne, akkor csak egy lett volna belőle. Ehelyett minden egyes háború elültette a még több háború következő fejezetét. Tehát, miért nem a fény győzött? Elvégre az látott, a sötétség pedig nem.

A fehér játékosok mindig szeretettel, együttérzéssel, becsületességgel és őszinteséggel lépegettek a figuráikkal a sakktáblán. Sámánok és bölcs emberek segédkeztek ebben. Azok, akik jobban tudják, ott voltak. Azok, akik azt mondják: „Hadd végezze ezt el a szeretet! Hagyjuk, hogy az együttérzés tegye meg!”, azok ott voltak. A fény mégsem győzött soha. A fény évszázadokig soha nem győzött.

Aztán történt valami. Ebben a régebbi metaforikus sakkjátszmában, annak szabályai, hogy kik hová és mikor léphetnek, mindig is a sötét játékosok irányában voltak elfogultak. Az emberi természet a sötét játékosok számára kedvezett, és a félelem volt az az eszköz, ami mindig működött. Tehát, még ha a sötét játékosok nem is láttak sokat, előnyben voltak, mert azon szabályokat felhasználva, amik becsapták vagy kényszerítették a fény játékosait a táblán, előremozdulhattak. A játék szabályai a sötétségnek kedveztek, és ezek mindenáron védve voltak.

A sakkjátszma, amit a valós életben másokkal játszotok, pontosan ugyanezekkel a szabályokkal rendelkezik a sötét és a fehér játékosok számára. De ebben a hasonlatban, az emberiség tudatosságától függően a szabályok megfordulhatnak, változhatnak. Alacsony tudatossággal a szabályok mindig is elfogultak voltak. A sötét figurák olyan helyekre mozdulhattak el, ahová a fehérek nem. A fehér figurák ezt sohasem tudták, és egyenlő szabályokra számítottak. De ez nem így történt, és a sötétség uralkodott.

A nagy váltás

Az ötödik és egyben utolsó játékban, a sötétség ismét győzelemre állt. A tömegpusztító fegyvereket újra felfedezték és be is vetették. Úgy tűnt, hogy egy újabb rosszul sikerült végzet jön el. Ez volt a kultúrátok tényleges jóslata 50 évvel ezelőtt. A sötétség tisztességtelen és elfogult szabályai ismét fölényben voltak, ám ezúttal nem indult volna el újra az emberiség. Amikor az befejeződött volna, maga a Föld olyan pusztításon ment volna keresztül, ami nem bírt volna el semmilyen életet. Az ősi naptárak ismét leszámolták az 5.200 éves civilizációs órát, majdnemhogy a végéig. Minden sötét figura újra előrehaladt a sakktáblán, kiszorítva a fehéreket, pont úgy, ahogyan korábban. De aztán történt valami, ami ezoterikus, és ami energetikailag egyértelmű mindenki számára.

Pont azelőtt, amikor Kryon megérkezett a bolygóra, a Szovjetunió összeomlott és megszűnt létezni. A megjövendölt végidő egyik fő játékosa eltűnt. Ezt sohasem jósolták meg a szent könyveitekben. Tudtátok ezt? Hol van ez megjövendölve a Bibliában? Keressétek meg! Nincs benne. Ez olyan mélyenszántóan különbözött attól, amire számítottatok, hogy a spirituális, ezoterikusan gondolkodók fel is tették a kérdést: „Létezhet több valóság, és az emberiség mozoghat közöttük? Van olyan hely, ahol a világot ténylegesen lerombolták úgy, hogy ti ott vagytok? Az emberiség egy másik univerzumban vagy dimenzióban talán felemelkedett valahogyan afölé a lehetőség fölé, ami a másik irányba ment?” Már megbeszéltük ezt a lehetőséget egy másik közvetítésben, és a válasz az volt, hogy a valóság a kérdés észlelésében van, ami egy lineáris elképzelés arról, hogy a dolgok hogyan is működnének. Tehát, egy másik valóság az egy másik dimenzió?

Multiverzumok vannak, erről már közvetítettünk. Többdimenziós valóság létezik, erről is közvetítettünk már. Valójában egy olyan új valóságban vagytok benne, amit a 80-as évek végefelé teremtettetek meg, és egyúttal kimozdultatok a régebbi jóslatok tudatosságából. Most egy olyan új valóságban vagytok – készen álltok? –, aminek nincsenek jóslatai! Állj! Mit mond ez nektek? Talán ténylegesen elmozdultatok egy olyan dimenzióba, ahol a Föld többé már nem olyan, mint volt? Nézzétek csak meg, hogy nincsen olyan Szentírás, ami arról beszélne, ahol ma vagytok. Észrevettétek ezt? Milyen érzés ez a számotokra?

Tehát a különböző valóságok dimenzionális változást hordoznak. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a létezéseteket egy régiben folytatjátok, egyszerűen azért, mert drámaian megváltoztatok. Helyette egyszerűen másik valóságba léptetek át – ez pedig olyasmi, amit azelőtt sohasem tettetek meg.

Néhányatok számára ez nem túl jó érzés. Térképet akartok, nem igaz? Egy olyasfajta térképet akartok, ami azt mondja: „Itt vagy. Erre tartasz. Itt van, hogy mit is csinálsz éppen.” Azonban ebben az új valóságban nincs ilyen, és nem is lehetséges. Akár csak egy kicsit is a többdimenziós állapotba kerülve, furcsa érzékelést eredményezhet azzal kapcsolatban, hogy mi is történt valójában. Néhányan megrémülnek a váltástól.

Több is van még. Mi a helyezet a sakkjátszmával? A 2012-es váltással együtt valami más is történt. Látjátok, ezzel az óriási energiaváltással egy szabályváltozás is járt a sakkjátszmában. Ahelyett, hogy a sötét figurák lennének előnyben, most a fehérek vannak. A pusztán fény és sötétség jelenléte helyett, egy olyan tudatosság van érvényben a fehér figuráknál, ami nem volt ott korábban. Tehát, most ki irányítja a sakkjátszmát? Hát ti!

Az új szabályok

A váltáson való átmenet folyamata, több fény beérkezésével, az együttérzés fejlettebb tudatosságával, és a szabályok megváltozásával jár együtt. Most hirtelen a sakktáblán lévő minden egyes fehér játékos meg tudja kettőzni önmagát! A sötétség által a tábláról letaszított játékosok elvesztése helyett, azok egy magasabb szintű tudatossággal még több játékost fognak megteremteni, és végezetül le fogják verni a másik oldalt. A sötét figurák megtehetik ugyanezt, de mivel nem látnak a sötétben, erről fogalmuk sincsen. Az új szabályok itt vannak, és azoknak kedveznek, akik ráéreznek a képességre, amivel új Ént teremthetnek.

Hadd mondjak nektek valamit! Azok, akik jelen pillanatban létrehozzák az új játékosokat és paradigmákat, tulajdonképpen benne vannak a híreitekben! Látjátok ezt? Látjátok, hogy mi történik akkor, amikor elkezd megmutatkozni a tisztesség, és amikor a sötétség többé nem képes észrevétlenül kúszni a sötétben? Ehelyett új fény vetül rájuk, és ezt mindenki látja is! Kedveseim, tudnotok kell azt, hogy ez más! Mondtuk nektek, hogy figyeljetek erre, és ez itt is van.

Ezek a fény azon sakkjátékosai, akik még többet teremtenek meg önmagukból, lesújtva ezzel a sötétséget a sakktáblán. Ezek „ti” vagytok napjainkban – 2012 után. Egy napon még a földi naptárat is megváltoztathatjátok, ahogyan azt 600 évvel a „szeretet adományozójának” születése után tettétek. Amikor a múltból származó energia változásának köszönhetően, ténylegesen újraindítottátok a naptárat – előlépve a kr.e.-kr.u. megjelölésbe.

A háború vége nem a kirakós vége – ez maga a kezdet. Eljön az idő, amikor más emberi lények megölése, mint megoldás bármire is, a legrendellenesebb működésnek fog tűnni, a legbarbárabb dolognak, amit bármilyen emberi lény valaha csak tehetett. A jövőbeli Földnek létezik egy olyan potenciális lehetősége, hogy ezen dolgokról csak a régi hírbeszámolókban fogtok olvasni, és csak ott fogjátok látni őket.

Kedveseim, amikor felébredtek és lehámozzátok a régi szabályok és a régi valóság hagymáját, akkor meg fogjátok látni azt az elképesztő erőt, amivel belül rendelkeztek. Ez az erő, szó szerint a csillagokból származik. Az erő? Figyeljetek csak ide! Amikor felismeritek, hogy mire képes a tudatosságotok, akkor fel fogjátok ismerni azt, hogy a betegség nem tud megmaradni egy megvilágosodott testben. „Micsoda? Úgy érted, hogy a tudatosság meg tudja változtatni a test kémiáját?” Igen, és ez a tanításunk már vagy 30 éve. A bolygó sok bennszülötte megtette már ezt, és ti is meg fogjátok. Következésképpen, mit fog tenni egy „gyógyító”? A gyógyító: tudatosság-tanácsadó lesz! A betegség elpusztításában való segédkezés helyett az alapvető tanítás az lesz, hogy hogyan hozzunk létre olyan testi kémiát, ami sohasem engedi azt be!

Ez nem holnap történik meg kedveseim. Alig jutottatok túl a nehezén a 2012 utáni éveknek. Így ez még nehéz marad, és egyikőtök sem szereti a változást. Fénymunkások, amikor azt mondom, hogy egy új paradigmát tapasztaltok meg, akkor az sokak számára nagyon is valódi. Ez közületek sokak számára olyannyira más, hogy néhányan még azt is mondják: „Nem vagyok rá képes. Ez túlságosan nehéz. Még akkor is, ha ez az, amit kértünk és életöltőkön át akartunk.” Meg vagytok hát lepődve azon, hogy ez a váltás nehéz?

Zárásként mondani akarok nektek még valamit. A fő oka annak, hogy miért is találjátok ezt a váltást annyira nehéznek az, hogy ez feldolgozása és „átgyúrása” mindennek, amit csak ismertek. Bármikor, amikor megváltoztattok egy paradigmát, egy rendszert, – a dolgok működésének módját vagy mikéntjét – az nehéz. Egy részetek azt kérdezi: „Miért? Miért kell megváltozzunk?” A válasz különbözik mindentől, amit korábban hallottatok. Ez annak érdekében van, hogy egy olyan helyre kerüljetek, ahová életöltők óta mindig is akartatok. Oda, ahol ti irányítjátok az életeteket, a saját kultúrátokat és civilizációtokat. Ez egy olyan időszak lesz, amikor az óceánon át is szerethetitek egymást, és amikor rendelkezni fogtok valami olyasmivel, mint az „egyesült emberiség”. Ez egy olyan idő lesz, amikor mindannyian „ismerni” fogjátok a szomszédaitokat. Ez az a lehetőség, amit mi látunk, nem pedig a bolygó elpusztulását – nem a végzetet, hanem a megújulást.

A „létezés ezen útja” – amit a plejádiak mutattak meg nektek, amikor megérkeztek – valami olyasmi volt, amit a szabad választásotokkal idővel meg tudtok tenni. Üdvözöllek hát benneteket kedveseim ebben az új buliban! Útban vagytok afelé, hogy megértsétek, mi is következik.

Több is van még érkezőben. Ezek azok a dolgok, amik eljövetelére nem számítottatok, és ezek nem feltétlenül negatívak vagy pozitívak. Csupán különböznek attól, mint amire számítottatok.

Hogyan fogtok reagálni valami olyannak a megpillantására, amire életöltők óta vártatok? Összehúzva magatokat azt mondjátok: „Nem vagyok rá képes! Félek!” vagy azt mondjátok helyette, hogy: „Mindez a bizonytalanság és növekedés pontosan az, amire vártam.” Játsszunk hát egy sakkjátszmát ebben az új fényben!

Ez a szabad választás, amiről beszélünk.

És ez így van.

Kryon


* Pollyanna világ: Pollyanna egy 1913-as gyermekeknek írt best-seller címe. Azóta a főszereplő, Pollyanna népszerű terminusszá vált, amit azokra alkalmaznak, akik hasonlóan elfogult optimista életszemlélettel rendelkeznek.

Forrás: Magyar Kryon Honlap

Dátum: 
2018. 01. 13.
Rovat: