Kryon: Jézus Krisztus

A metafizikai Jézus Krisztus

A metafizikai Jézus Krisztus

A következő oldalakon egy rövid értekezést olvashatsz Jézus Krisztusról, mely kifejezetten a metafizikai megközelítést tartja szem előtt. Ez az üzenet a Kryonnak nevezett entitás legtisztább szeretetének szárnyain érkezett hozzám (az isteni szellem felelősségétől vezérelve). Ez volt a legelső üzenet, s mint ilyen, a Kryon-tudat gondolatait továbbító szerző perspektívájából íródott, s Kryon szavait úgymond „egyenesben”, első szám első személyben jeleníti meg (miként azt már eddig is tapasztalhattad).

Az írásnak nem célja bárkit is meggyőzni, s nem szándékszik egyetlen hitrendszert sem a védelmébe venni, vagy másképpen támogatni. Ha nem értesz egyet ezekkel a gondolatokkal, vagy kényelmetlenül érzed magad e sajátos nézetek olvasása közben, hagyj fel e fejezet tanulmányozásával, és térj vissza ahhoz, amit megfelelőnek érzel. Ha azonban folytatod az olvasást, az üzenetek közvetítette ismeretek talán jó szolgálatot tesznek majd neked.

A nyugati világban (az „első világként” ismert), melybe beletartozik Amerika és Európa jelentős része, alighanem Jézus Krisztust tarthatjuk a legismertebb személyiségnek. Sokak számára a Jézus név hatalmas személyes boldogságot idéz, s aligha lehet e nevet szóba hozni anélkül, hogy erős érzelmeket ne kavarnánk fel. Ennek már csak így kell lennie.

A nyugati világban a gyermekeknek – miután már elég nagyok ahhoz, hogy valamit is felfogjanak az életből – Jézusról mesélnek. Akár keresztény vagy, akár sem, Jézusról kétségkívül tudomásod van. Még soha egyetlen ember sem gyakorolt oly nagy hatást az emberiségre, mint Jézus. Az úgynevezett első világban a karácsony az év legfontosabb részének számít, s ünnepére mindenki lázasan készülődik. Ha zsidó vagy más nem-keresztény vallású ember vagy, nem tudsz nem tudomást venni róla, hiszen mindenki a karácsonnyal van elfoglalva. Ez teszi Jézus születésének napját az év legkülönlegesebb, legnagyobb nyilvánosságot hordozó eseményévé. A zsidó tanítások szerint a Messiás még nem érkezett el, a jövőben azonban kétségkívül megjelenik, ezzel szemben a keresztények meg vannak győződve róla, hogy a várva várt Messiás nemcsak hogy eljött, hanem életét adta és feláldoztatott a világ bűneiért... s vissza fog térni, hogy egy sajátos világrendet állítson fel.

Az utóbbi 2000 évben sajnos felekezetek százai nőttek ki a keresztény vallásból, s mindegyikük saját magyarázatát fogadta el egyetlen üdvözítőnek Jézus szavairól és cselekedeteiről, valamint arról, hogy miként kell egy igaz hívőnek becsületes, Istennek tetsző életet élnie. Általánossá vált az a tendencia, hogy saját doktrínáit minden felekezet a többi elé helyezte, és mindegyiküknek megvolt a maga spirituális bizonyítéka saját állításai igazolására.

Néhány változat szerint Jézus Anyjának éppolyan nagy tisztelet jár, mint magának Jézusnak. Néhány felekezet olyan vallási titkokra helyezte a hangsúlyt, amelyekről kizárólag a hívők tudhattak, következésképpen titkos szertartásokon adták át a kis számú kiválasztottnak. Néhányan úgy gondolták, hogy a jelöltnek „szerződnie” kell, esküt kell tennie, és csatlakoznia kell a vallási felekezet csoportjához, hogy valódi hívővé válhasson; míg mások úgy vélekedtek, hogy elég Jézust a szívükbe fogadni. Néhányan úgy tartották, hogy a kétezer évvel ezelőtt élt próféták lehetnek egyedül hitelesek, mások azonban azon a véleményen voltak, hogy éppoly autentikus tanítók a jelenlegi egyházon belül is feltűnhetnek. Egy-kettő úgy érezte, hogy szükség van egy legfelsőbb keresztény vezetőre, ám a többiek úgy találták, hogy a helyi vezetők éppúgy megfelelnek. Néhányan azt gondolták, hogy csak különleges emberek képesek Jézussal érintkezni, és az átlagember kizárólag rajtuk keresztül érhet el hozzá, s bűneiket meg kell gyónniuk ama különlegesek előtt, akik Istennel beszélni tudnak – s a szabályok értelmében ezek soha sem kerülhetnek ki a nők közül. Mások azonban úgy vélték, hogy bárki közvetlenül kapcsolatba léphet Jézussal. Néhányan úgy képzeltek, hogy csupán egy maroknyi ember választatik ki arra, hogy Vele legyen a végső időkben... természetesen saját felekezetükből. Ezzel szemben más tanítások szerint az idők végezeten alig kevesebb, mint 200.000 kiválasztott lélek tarthat majd Jézussal... megint csak követőik közül. Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy bárki, aki a helyes utat követi, a mennyországba kerülhet, majd nagy körültekintéssel kijelölték, hogy melyik is az a helyes út.

Néhány felekezet tiltotta a vallási vezetők házasságát, mások azonban engedélyezték. Néhányan úgy vélekedtek, hogy igaz hívő nem lehet a nyugati társadalom tagja, nem rendelkezhet pénzzel, s nem tölthet be vezető pozíciót; mások szerint viszont ez egyáltalán nem lényeges. Voltak, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a felekezet tagjának hinnie kell abban, hogy Jézus születésében csoda nyilvánult meg, máskülönben Jézus nem hallgatja meg az imáikat; mások pedig azt mondták, hogy ez mit sem számít, bárki tisztelheti Jézust (és ő mindenkit meghallgat).

A nemrégiben felfedezett Holt-tengeri tekercsek által számos eredeti írás jelentése megerősítést nyert. Ezeket a rendkívül fontos iratokat már 50 éve lakat alatt tartják, és kizárólag egy bizonyos csoport arra felhatalmazott tudósai tanulmányozhatják őket. Néhány ember határozza meg, hogy kik nyerhetnek betekintést az iratokba. (Ez a helyzet azonban néhány meghökkentő kinyilatkoztatás következtében hamarosan megváltozik.)

A vélemények gyakorta eltértek Jézus személyét valamint tanításait illetően. Hanem abban kivétel nélkül mindenki biztos volt, hogy Jézus Isten szeretet-esszenciájának megtestesüléseként lépett a Földre. Ő maga volt a szeretet, s igen különös módon, természetfeletti lényként érkezett, hogy tanításait átadja az emberiségnek. Mindenki, aki hitt abban, hogy Jézus valóban megjelent a Földön, egyetértett ezzel. Ám a részletkérdések kapcsán – mit kezdjünk a tanítással, melyik csoporthoz csatlakozzunk – oly heves nézeteltérések támadtak, hogy számos úgynevezett Szent háborút indítottak Jézus nevében, és rengeteg ártatlan ember vesztette életét, mert a hitetlennek bélyegzettekkel léptek szövetségre. Még manapság is igen óvatosnak kell lenni néhány angol nyelvterületen található európai országban, ha az ember az utcán őrökbe ütközik, s megkérdezik tőle, hogy a két keresztény felekezet közül melyikbe tartozik. A rossz válasz bizony komoly kellemetlenségeket eredményezhet.

Meglehet, hogy némiképp nyugtalanító helyzetet szülne, ha mindezt egy másik bolygóról érkezett látogatónak kellene elmagyarázni. (Valójában meglehetősen kényes kérdés egy idegen lénynek bármit is elmagyarázni!) Nem mintha erre tényleg sor kerülne, csak példának hoztam fel... S ha az a bizonyos látogató ismerné a Föld történetét, járatos volna a kulturális vonatkozásokban és tisztában volna a jelenlegi körülményekkel, igencsak nehéz volna megindokolni, miért tulajdonítunk akkora fontosságot Jézus személyének. A látogató alighanem felhozná azt a mindenki számára jól ismert tényt, hogy a Föld lakosságának túlnyomó része egy vagy két másik „természetfeletti lényt” tisztel, és jóllehet számos felekezet képviselteti magát a nyugati kultúrában is, azért mégiscsak létezik a miénknél sokkal teljesebb egység az Isten tiszteletét illetően. Emberek milliói egyesülnek ugyanabban az időben, hogy hálaimákat mondjanak Istennek életükért, s teszik ezt anélkül, hogy Jézusról bármit is tudnának. Jézus követői igazán zavarba ejtőnek találják, hogy eme másikok igen mély benyomást keltő módon gyakorolják vallásukat. Elég egy kis időt tölteni egy közel-keleti, harmadik világbeli emberrel, hogy összevethessük, mennyi időt töltenek vallásuk gyakorlásával, az áldozatok, az önmegtartóztatás terheinek elviselésével. Tölts némi időt egy ázsiaival és ugyanez a kép tárul a szemed elé; aztán figyeld meg, hogyan él egy első világbeli modern keresztény hívő.

Az összehasonlítás révén néhány igen megrendítő kérdés fog felmerülni benned a hit problémáját illetően.

Természetesen ha keresztény vallási vezetőknél érdeklődsz erről a kérdésről, azt fogják felelni, hogy a többiek (a Föld lakosságának nagy része) helytelen nézeteket vall. Pogányok, s mert nem tudnak Jézusról, elveszett lelkek, nem mások. A keresztények feladata, hogy elvigyék hozzájuk a jó hírt (Jézusról). A keresztény tanítások szerint Isten Jézust választotta ki, hogy eljöjjön a Földre, és az akkoriban a Közel-Kelet térségében élő európai fehérbőrűek kiválasztott csoportjának adja át tanításait. És ez a bizonyos csoport (vagy azok, akik hittek őbenne) jelöltettek ki arra a feladatra, hogy a visszatérése előtti időszakban elvigyék tanításait a Földön élő 4 billió másik embernek.

A dolog iróniája, hogy a többiek igenis „ismerik” Jézust, saját Istenük tisztelete szemmel láthatóan a keresztényekéhez hasonló alapokon nyugszik. Az igazat megvallva (hihetetlen) e pogány népek „írásaiban” testet öltő doktrínák sok tekintetben igazán közel állnak a Szent Bibliában foglalt tanításokhoz! A Hegyi Beszéd és a klasszikus ószövetségi parancsolatok alapelvei és céljai más vallások írásaiban is kifejeződést nyernek. Néhányukat mintha egyenesen a keresztény iratokból emelték volna ki, noha vannak közöttük olyanok, amelyeket kétségkívül Jézus érkezese előtt jegyeztek le, s akadnak olyanok is, amelyek Jézus Földön töltött évei alatt születtek. A legfurcsább az, hogy tanítóikat ők is éppúgy az Isteni szeretetesszencia megtestesülésének tekintik, s úgy tartják, hogy különféle csodálatos úton-módon, mint természetfeletti lények érkeztek a Földre, hogy tanítással és csodatételekkel vezessék a helyes útra az emberiséget (miként a keresztények éreznek Jézussal kapcsolatban). Egyébiránt, ha őket kérdezed, a keresztények a pogány népek a „hitetlenek”. (Vigyázz, nehogy olyan könyvet találj írni, melyben ellentmondasz nézeteiknek; meg az is lehet, hogy kézre kerítenek, és eltesznek láb alól.)

A metafizikai hiedelemrendszer Jézus Krisztust az egyik legmagasabb rangú tanítómesterként tartja számon. Szeretetet hozott, példát mutatott és fellebbentette a fátylat az igazságról. Földi tartózkodásának ideje alatt sokan lejegyeztek cselekedeteit, félelmetes beszámolót hagyva az utókorra életének különböző állomásairól. Távozása után a „szellem” (ők Szentléleknek nevezték) jóvoltából sokan „közvetítették” tanításait, melyek rávezettek az igazság és a szeretet útjára. Néhányuk bekerült az Újszövetségbe, melyet az elmúlt 2000 év során számos alkalommal lefordítottak, újra fordítottak, majd továbbadtak az embereknek. A metafizikusok úgy gondolják, hogy más nagy mesterek, talán éppoly hatalmasok – talán éppen Jézus maga, más testet öltve – a Föld egyéb részeit is meglátogatták, ha az embereknek szükségük volt egy, a magukéhoz hasonló külső megjelenéssel rendelkező tanítóra. Alapjában véve mindannyian ugyanazt a szeretettől fénylő univerzális üzenetet hozták el minden alkalommal. (Néhányan úgy érzik, hogy Jézus nem halt meg, és folytatta a tanítást, miután eltávozott a Közel-Kelet térségéből.)

A keresztények azt mondják, hogy mivel a Szentírás (az üzenetek) szavai gyakorta zavarosnak tetszenek, hinned kell a Szentlélekben, hogy bölcsességet adjon a megértéshez. A metafizikusok számára ez mindössze annyit jelent, hogy ugyanaz a Szellem, amely az írásokat adta, megvilágítja majd az értelmét is. A legtöbb vallási vezető nem hisz a Szellem szavának, pedig ki más volna illetékesebb erre! E sajnálatos tényező a Jézust követők szervezett tömegének teljes szétmorzsolódásához vezet.

A metafizikus számára Jézus látogatásának egyik legszerencsétlenebb következménye az, amit a nagy hatalmú emberek kerekítettek ki tanításaiból. Szavainak értelmezése és tolmácsolása láthatóan lealacsonyította és lerombolta a szellem és az emberi akarat fogalmát; pl.: „az ember önmagában értéktelen”... „bűnösnek születtünk”... „gyarló az ember”... „önmagad erejéből semmit sem tehetsz annak érdekében, hogy kiemeld magad az értéktelenségből”... „az emberi lélek a bűnben fogant”... „halálotok után utatok egyenest a Pokolba vezet”... „mivel semmi érdemeset nem tudsz véghezvinni, egy magasabb hatalomra kell bíznod magad”... „ha a dolgok jól alakulnak, az nem a te érdemed”. A keresztényeket hamar kioktatják arra, hogy az életüket (hatalmukat és erejüket) Jézusra kell bízniuk, hogy kiemelhesse őket az emberi gyarlóság ingoványából. A feltételezések szerint az emberek ölték meg az Isten Fiát. A tanítások szerint Isten számít arra, hogy az ember bűnt fog elkövetni, méltányolja a bűnbánatot s megbocsát a vétkezőnek. A metafora, mely szerint Jézus volna a Pásztor, az emberek pedig az ő nyája, számtalanszor felbukkan a Szentírásban. (A birkától, mint tudjátok, senki sem vár önálló gondolkodást.)

E koncepciók nyomán támad a legmélyebb szakadék a metafizikai Jézus és a kereszténység Jézusa között. A metafizikusok egyáltalán nem hiszik, hogy Jézus ezt így gondolta volna. Arról sincsenek meggyőződve, hogy akarata szerint Istenként kellene tisztelni őt. Szavai valami egészen más jelentést hordoznak azok számára, akik magukba ölelik ezt az új univerzális hiedelmet, s számukra a nagy tanító halála sem bír többé ugyanazzal a jelentőséggel.

A metafizikusok úgy gondolják, hogy minden egyes individuum spirituális lényként születik a földi világba; mindenkiben benne rejtőzik a teljesség, az Isten, s csak arra vár, hogy a spirituális megértés megsemmisítse korlátait. Úgy vélik, hogy minden ember felelős a saját életéért és saját hatalmáért. Életedet Isten kezébe helyezni nem az irányításról való lemondást jelenti, ellenkezőleg, ekkor vagy csak igazán képes életedet kormányozni, ekkor Jézus (és mások) tanításai vezetnek utadon, s feltárják előtted mindazt az erőt és hatalmat, amely mindig is a sajátod volt. Jézus nem azért érkezett a Földre, hogy birkákat csináljon belőlünk. Azért jött el hozzánk, hogy megmutassa, miként ébreszthetjük fel a mindannyiunk bensőjében szunnyadó pásztort! Ezt nevezik a metafizika nyelvén „saját hatalmunk megragadásának”.

A metafizikusokat az itt és most koncepciója foglalkoztatja (még ha gyakorta jelennek is meg a múlt életekkel, ufókkal és különféle pszichikus jelenségekkel kapcsolatos mellékágakat érintő látványos publikációk). Az igazi metafizikus az önműveléssel foglalkozik, a Jézus (és mások) közvetítette bölcsességen keresztül próbálja megérteni az univerzális törvények működését, hogy ennek birtokában magasabb tudat-szintre emelhesse magát földi tartózkodása idején... más szóval úgy vélik, hogy jobb életben, békében, egészségben és életörömben lehet részük, ha a (Jézus tanításai szerint) mindenki számára hozzáférhető Isteni erőre nyitnak kaput. Imáikon keresztül egyúttal segítenek a bolygó tudatosságának megemelésében, vagyis a földi lét valódi céljának megvalósításában is.

Ezt az univerzális hitrendszert tekinthetnénk egyszerűen egy újabb felekezet alkotta nézetnek is, egy újabbnak a már létező százféle különböző felfogás között. Mi hát a különbség? Vajon a metafizikusok csoportja csupán egy újabb a sok közül, akik úgy vélik, ők jobban ismerik Istent, mint bárki más? Ha ez így van, semmivel sem különbek, mint többiek! Ez még talán igaz is lehetne, ám ha szemügyre vesszük kitételeit, felfedezhetjük a Metafizikai hitrendszer többiekétől eltérő, egyedülálló sajátosságait: – • Tiszteletben tart minden más emberi hiedelemrendszert – • Más nézeteket nem illet a „téves” jelzővel. – • A metafizikusok nem evangélisták. – • Életüket nem dogmák irányítják; a sajátosságokat gyakran az egyén határozhatja meg. – • Nem rendelkezik emberi hatalmi központtal. – • A szabályokat az individuum alkotja, és maga irányítja azokat. – • Általában véve hisznek Jézus univerzális szeretetről szóló tanításaiban és gyakorolják is azt.

A Metafizikai hitrendszer rövid összegzése

A metafizikai szó jelentése eléggé megfoghatatlan. Egy közkedvelt szinonimaszótár a következő szavakat adja meg a metafizikai címszóval kapcsolatban:

„Szellemi, spirituális, égi, testetlen, éteri, mennyei, anyagtalan, szubsztanciátlan, megfoghatatlan, természetfeletti, valótlan, irreális, földöntúli, kísérteties, titokzatos, különös, nyugtalanító, furcsa, rejtélyes” (Metafizikai Szinonimaszótár)

Ha már a kísérteties, különös, furcsa és természetfeletti szavak szerepelnek egy hivatalos szinonimaszótárban, képzelheted milyen képet alkothat magának a legtöbb ember a metafizikusról! A következő sorok azonban a valódi metafizikussal és a metafizikai hitrendszer alapvető koncepcióival ismertetnek meg.

  1. A metafizikus számára az Isten fogalma a minden embert magában foglaló egységes kollektív tudatot jeleníti meg (a nagy „vagyok”). Egyszóval minden egyes ember Isten egy részét testesíti meg. Ezt a tudást azonban földi tartózkodása idején fátyol fedi az individuum elől. Pontosan erről a bizonyos fátyolról számol be a Szent Biblia a Korinthusbeliekhez írt levél 13:12. pontjában (a szeretetről szóló fejezet, mely gyönyörű gondolatokat közöl a szeretet szerepéről a világegyetem rendjében). Ez a strófa azt tudatja velünk, hogy az igazságot csupán sötét üvegen keresztül szemléljük, s csak mikor szemtől szemben állunk (Istennel), leszünk a teljes tudásnak birtokában.

A King James által fordított változat szépségét az adja meg, hogy megközelítése egészen metafizikai: „...akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem”. E szavak arra utalnak, hogy a megismerő egyben a megismert is; összetéveszthetetlen ismertetőjele a mindannyiunkban benne lakozó Isteni entitáshoz fűződő köteléknek. Sokan nevetségesnek találják abban hinni, hogy Isten hatalma valamennyiünkben benne rejlik; ám már János apostol is félreérthetetlen módon állította, hogy minden embernek megvan a hatalma ahhoz, hogy Jézushoz hasonlóvá váljék: Isten „fiává”, a Legfőbb Szellem elsőszülöttjévé legyen (János evangéliuma 1:12).

No de mi értelme az egésznek? Ha valóban Isten vagyunk, ki igazgatja a történéseket, míg a Földön tartózkodunk? A válasz meglehetősen zavarba ejtően hangzik: mi magunk. Mint Isten részei, úgy határoztunk, hogy lejövünk a Földre; mindannyian egyetértettünk az elsajátítandó leckékkel. Amikor eltávozunk, közösen megítéljük önmagunkat, és elbíráljuk teljesítményünket, majd folytatjuk utunkat az egész Univerzum számára megteremtendő tökéletes, teljes szeretet-energia felé. Ezért mondogatják a metafizikusok, hogy véletlenek pedig nincsenek. A dolgok meghatározott okokból, meghatározott céllal történnek. Gyermekek meghalnak... háborúk kitörnek... emberek felépülnek... minden történés része a tervnek, amely a tanulás folyamatának terheit magára vállalt emberek javát szolgálja. Számos különböző szintet magában foglaló nagy iskola ez. Földön töltött életünk mindössze egy szemvillanás a terv egészéhez képest. Míg itt vagyunk, segítséget kapunk azoktól, akik arra vállalkoztak, hogy– jóllehet számunkra láthatatlanul– velünk tartanak. (Kísértetiesen hangzik? Erről még többet később.)

Meglehet, hogy egy logikusan gondolkodó emberi elme számára elhatározásunk, miszerint leszállunk a Földre, hogy azután mindenféle szenvedésen és megpróbáltatáson menjünk keresztül, nem tűnik túl ésszerűnek, az Isteni tudat (vagyis mi magunk, amikor épp nem tartózkodunk itt) azonban úgy látja, hogy ennek pontosan így kell történnie; szívünkben égő szeretettel érkeztünk, hogy valami olyasmin menjünk keresztül, ami valamennyiünk javát szolgálja. A félreértések elkerülése végett: a metafizikusok arról is meg vannak győződve, hogy a bennünk rejtőző Isteni hatalom révén földi életünk során is bármit képesek vagyunk megvalósítani, amit csak akarunk (ismét János evangéliuma 1:12). Ha készen áll rá, bárki, bármikor képes magát az erőhöz „csatolni”.

Mindez a múlt életek, a karmikus kötelékek, az eleve elrendelés és számos más, a metafizikával kapcsolatba hozott melléktárgykör kérdéseihez vezet bennünket. Ezeket a kiegészítő témaköröket semmiképpen sem tarthatjuk doktrínáknak. Fontosak lehetnek az egyén számára, de csupán addig a mértékig, ameddig úgy érzi, hogy hasznára vannak; s csak az egyénen múlik, miként használja fel az információt önmaga kiteljesítésére, életének jobbá tételére. A legtöbb metafizikus végül arra a következtetésre jut, hogy már számos alkalommal jártak a Földön, vagy az Univerzum más pontjain, és hogy ez a földi élet, csakúgy, mint a többiek (melyeket továbbra is a fátyol rejt), voltaképpen leckék, vagy próbatételek, melyek célja az egész emberiségnek a megvilágosodottság állapotába való emelése. Ez az állapot már önmagában is rendkívül Isten­szerű lesz, hasonló a Szent Biblia Feltámadásról szóló fejezetében található, az „új mennyországot és Földet” bemutató állapothoz, melyben a földi idők végezetén végleges „frigyre lépünk a báránnyal”. (A bárány Jézusra utal, amint szeretetének áldozataként Isten a Földre küldi őt, hogy az emberek kezei között szenvedjen.) A metafizikus számára ez a házasság a tanulmányok befejezését, a végső fejezetet képviseli, azt az időt jeleníti meg, melyben a megvilágosodottak előtt, még földi létük idején, lehullik a valóságot elkendőző fátyol. És igen, újra találkozhatunk Jézussal, és mindannyian felismerjük egymást. Azoknak, akik erre még nem állnak készen, távozniuk kell; innen erednek a Feltámadás mítoszának sötét fejezetei. Lesz majd csata, amelyben küzdenünk kell, ám nem olyan módon, ahogy azt várnánk. Sokan életüket vesztik majd, megint csak a beleegyezésünkkel létrehozott nagy terv értelmében. A metafizikusok úgy vélik, hogy „sejtszinten” (más szóval szívünk mélyén) minden eseményről tudomásunk van, ami az idők kezdete óta megtörtént velünk.

  1. A metafizikai hitrendszer az egész emberiséget magához öleli, s úgy tekint rá, mint a való időben létező homogén csoportra (ahelyett, hogy különböző kategóriákba sorolná, mint a gyümölcsöt betakarítók, valamint elveszett lelkek, akikért imádkozni kell, és akikhez misszionáriusokat kell küldeni, stb.). A való idő azonnali interakciót tesz lehetővé; vagyis a Kína határain belül ma zajló események még ma hatást gyakorolnak az egész emberiségre, beleérve a New York-i hotdog kereskedőt vagy a pápát is. Ha a megfelelő időben elég ember küldi együttesen imádságait az ég felé, hihetetlen események következhetnek be – olyasfélék, mint a berlini fal lebontása, az Oroszország földjén beköszöntő drámai változások és a dél-amerikai vagy közel-keleti békekötések. Ezek a történések voltaképpen az Univerzum által irányítottak, s nem egyetlen hitrendszerben gyökereznek, hanem olyan univerzálisan működő mechanizmusokra reagálnak, mint a minden vallásban jelenlévő és gyakorolt ima (meditáció) valamint a szeretet. Másrészről az események arra is bizonyságul szolgálnak, hogy közeledünk kitűzött célunk, az egységbe fogott Föld ideája felé.

  2. A metafizika egyetlen embert vagy embercsoportot sem tekint „rossznak”. Tanai Istennel és a világegyetemmel állnak összefüggésben, nem pedig üdvözülést biztosító szabályokhoz kötődnek. Az egész hitrendszer rendkívül személyes vonatkozású, tehát nem szükséges, hogy a metafizikát tanulmányozó és a metafizika alapelvei szerint élő ember bármilyen metafizikusokból álló csoport tagja legyen. A versenygazdasággal rendelkező első világban kétségkívül nehezen érthető ez a koncepció; talán egy különböző fokozatokkal rendelkező iskolához hasonlíthatnám, melyben párhuzamos módon minden diák ugyanazt a végzettséget próbálja megszerezni. Az iskola ugyanazon oktatási keretei között egyesek talán különleges fakultatív tárgyakat akarnak felvenni vagy különböző nehézségi fokozatokon szándékoznak végighaladni tanulmányaik folyamán. Más osztályok esetleg zárt módon működnek, ám mindegyikük ugyanazon cél felé vezeti a tanulókat. A tanulók abba az évfolyamba iratkoznak be, és olyan kurzusokat választanak, amely legjobban illeszkedik jelen szükségleteikhez, vagy pedig amelyben a hasonló kulturális háttérrel vagy szellemi képességekkel rendelkezők közegében folytathatják tanulmányaikat. A ballagási ünnepség igencsak fantasztikusan zajlana!

Tanulmányai befejeztével mindenki közös ünneplésre gyűlne össze, mindenki szeretetben és harmóniában ünnepelné az elvégzett feladatot. A metafizikus évfolyamot arról lehetne felismerni, hogy együtt örülnének másokkal, ahelyett, hogy azt bizonygatnák, az ő osztályuk volt a legjobb, vagy hogy az övék az egyedül üdvözítő út. Más szóval, a metafizikai egyike azon kevés rendszernek, amely elismeri minden más rendszer jogát a létezésre, s azt, hogy összefüggéseik sok ember számára pontosan azt az utat képviselik, amelyen földi életük során végig kell menniük.

  1. A metafizikusok úgy vélik, hogy a meditáció, az ima és a szeretet univerzális keretek között működnek, s mindenképpen kifejtik hatásukat, függetlenül attól, hogy ki gyakorolja őket. Ez az oka annak, hogy a legtöbb spirituális hitrendszer „szekere elé fogja” áldásos jótéteményeiket: az imából származó azonnali pozitív eredményeket, figyelemreméltó gyógyulásokat vagy sikereket. A harmadik világban az ima és a meditáció rendszeres gyakorlása révén naponta csodák százai esnek meg (az első világ azonban nem értesül róluk). Ma is élnek Szent Emberek, akik segítenek az embereknek abban, hogy önnön hatalmukra ébredjenek; találkozóik rendszerint számos sikeres gyógyulást eredményeznek.

  2. A 3. és 4. pontban foglaltak miatt a metafizikát nem tekinthetjük evangélista hitrendszernek. Talán ez az egyetlen létező nézetrendszer, melynek struktúrája nem kedvez az evangélista szemléletnek. Ha készen állsz, magadba ölelheted. Ha nem, hát nélküle kell megtenned. Természetesen létezik olyan felfogás, miszerint a metafizika tanításait magukba fogadók a megvilágosodottság egy sokkal magasabb fokát képviselik, ám ez nem más, mint puszta emberi vélekedés, mely leginkább az emberekről, nem pedig magáról Istenről beszél. A metafizikusok úgy gondolják, hogy kívánatos a tanítást terjeszteni, a megtérítés szükségességében azonban kételkednek.

  3. Végül: a keresztények többségét igencsak fájdalmasan érinti az a nyilvánvaló tény, hogy a metafizikusok nem tekintik Jézust Istenibbnek, mint bárki mást. Nem tisztelik istenként, s nem hiszik, hogy Jézus maga ezt kívánta volna. Azt gondolják, hogy Jézus talán közelebb állt Istenhez vagy a tiszta, makulátlan szeretethez, mint bármely más entitás a mindenségben vagy az Univerzumban, s elismerik, hogy a Földön tett látogatása rendkívül nagy hatást gyakorolt az emberiségre. A lehető legmagasabb tudatszinten létezett, s akkor érkezett a Földre, mikor a civilizáció azon részének égető szüksége volt tanításaira. Tudatában volt annak, hogy missziójának végén óriási szenvedéseket kell átélnie. Küldetésének terve kollektív döntés nyomán született meg, mely ugyancsak fájdalmas volt az Univerzum számára. Vajon valóban véghezvitte a csodatételeket? Igen. Valóban feltámadott halottaiból? Minden bizonnyal, hisz' megvolt hozzá a hatalma. Valóban Isten Fia volt? Már amennyire fel tudjuk fogni e szó jelentését, igen. (Nem ismerhetjük meg jobban Isten tudatát, mint amennyire képesek vagyunk egy hangyászsünnel megismertetni a belső égésű motor működését! Léteznek olyan dolgok, amelyek földi tartózkodásunk idején egyszerűen felfogóképességünk felett állnak.) Amikor Isten éreztetni akarta velünk, hogy Jézus mily fontos és különleges az egész számára, az összefüggés érthetősége szempontjából az emberi testben megszületendő kisgyermek analógiája találtatott az emberekhez legközelebb állónak. Az emberek számára saját utódjaiknál nincs különlegesebb létező a világon. Jézus az abszolút hatalmat és Isten mindenki számára elérhető szeretetét képviselte. Az is elképzelhető, hogy más világokat éppúgy meglátogatott. Gondoljunk csak bele ebbe a lehetőségbe; már az ezen való töprengés is fokozza a szeretet és csodálat érzését e rendkívül különleges lény iránt.

Vajon miért férfi volt? Mivel mindenképpen kellett valamilyen nemet választania ahhoz, hogy emberi testben jelenhessen meg, abban az időben, abban a kultúrában sokkal ésszerűbb volt férfi testet öltenie. Isten tudatában volt annak, hogy ekképpen sokkal könnyebb lesz számára a tanítás, s az idősebbek szívesebben hallgatják meg. Ami az Istenhez, Isten Fiához és az Ember Fiához társított férfias jelleget illeti, ezeket a Jézus tanításait és élettörténetét lejegyző írók (talán túl sok gondolkodás nélkül) látták el nemmel, hogy illeszkedjék az akkoriban elfogadott tekintélyelvekhez. Isten hímnemű? Nem. Van-e a felhőknek neme? A belélegzett levegő vajon hímnemű-e? Isten szellem, s mint ilyen, nemtelen és univerzális. A hím- és a nőnemre vonatkozó fogalmaink relatívak, s kizárólag a földi lét keretei között érvényesülnek. Éppen ezért igen sok metafizikus az „Anya-Atya Istenként” utalnak Istenre, vagy egyszerűen csak a „Szellemnek” nevezik. Hanem most olyan korszak köszöntött be, melyben nők és férfiak ráébrednek arra – talán először a történelem során –, hogy közös spirituális sajátosságokban osztoznak, amelyek nem rendelkeznek egy meghatározott nem dominanciájával. Ebben az időszakban emelkedik a felszínre egy nem feltétlenül első világbeli koncepció, mely szerint a párok a lehető legmagasabb szinten fűzik össze életüket egymással: legelőször is a spirituális (Isteni szeretet) szinten, az emberi szeretet szintjén, majd pedig a fizikai szinten kapcsolódnak egymáshoz.

A metafizikusok úgy gondolják, hogy a Biblia jelentős részét emberi célokat szem előtt tartva emberek fordították és értelmezték, s bizonyos részeket szándékosan kihagytak belőle (ez az állítás majd végül bizonyságot nyer, jóllehet a keresztények nem feltétlenül lesznek hajlandók elfogadni ezt). A metafizikusok nem hisznek a klasszikus értelemben vett Gonoszban. A pokol és az örök kárhozat fogalma a keresztény vallásban sem játszik hagyományos szerepet. Rámutatnak arra, hogy mielőtt a kereszténység ismertté és általánosan elterjedtté vált volna, története egy olyan korszakon vonult végig, melyben a vallást a hatalom birtokosai manipulálták és tartották irányításuk alatt, s még háborúskodás céljából is felhasználták. A világi és az egyházi hatalom rendszerint egy kézben összpontosult, s a vezetők gyakran meglehetősen tisztességtelenek és korruptak voltak. Bizonyos írásokat kihagytak, másokat kényük-kedvük szerint átszerkesztettek, hogy hatalmat szerezzenek az emberek felett, s ezeket a részeket a hívők még ma is olvassák, s hűen követik útmutatásukat. Egy metafizikussal nem lehet a Bibliáról szóló vitába keveredni.

Egész egyszerűen nem hiszik, hogy a benne szereplő írások pontosak volnának, következésképpen ami az egyik ember számára szent és hiteles, a másik számára nem lehet döntő fontosságú. Mindez heves vitákhoz vezethet, melyből senki sem kerülhet ki győztesen. A metafizikusok hivatkozásként használják a Bibliát számos általános igazsággal kapcsolatban, és úgy vélik, hogy eredeti formájában a túlnanról közvetített ismereteket takart (melyet Isten juttatott el az emberekhez), s ebbe beleértik valamennyit, nem pusztán azokat, amelyeket a mai Bibliában olvashatunk.

A metafizikusok a meditációra építenek. A meditáció egyszerűen ima – miközben a beszéd helyett befelé hallgatózunk – semmi több. Semmi kísérteties vagy különös nincs benne, s végzése közben sem lótuszülésben ülni, sem különféle hangokat duruzsolni nem szükséges. A meditáció révén erőhöz, intuitíve felfogott információhoz és útmutatáshoz juthatunk. A metafizikusok természetesen az alapvetően másokért mondott ima hatásában sem kételkednek. Úgy gondolják, hogy a Szemlélőkben a kollektív Istenség hangja tükröződik, mely ma is éppoly hatalmas, mint valaha, és olyan módon fog gondoskodni a megfelelő információ átadásáról, miként az számunkra szükséges. A folyamat nem szakadt meg a 2000 évvel ezelőtt élt próféták üzeneteivel. A Háromság (Atya, Fiú, Szentlélek) voltaképpen a minden létező számára egyformán elérhető erő fogalmát takarja, nem csupán a hármas tagozódást jeleníti meg.

Isten szeretet, és a szeretet a leghatalmasabb erő a világegyetemben. Midőn egyre közelebb érünk a jelen időszak végéhez, a szeretet egyre inkább átveszi a törvények és a kegyelem szerepét. A megvilágosodottság magasabb foka lehetővé teszi majd ezt. Feladataink bevégeztével a tiszta szeretet-energia teljes valójában ragyog fel, s uralkodik majd világunkban, és Jézus, a többi nagy tanítómesterrel egyetemben újra az emberekkel időzik majd a Földön. A változás igencsak látványos lesz, minthogy a fátyol végső fellebbentése még földi tartózkodásunk alatt megtörténik! A metafizikusok úgy érzik, hogy világunk egyszerűen egy a sok közül, ahol ilyen események mennek végbe, ám rendkívül különleges eseménynek számít, s minden, a világegyetemben létező entitás örvendezik felette (sokukról egyáltalán nem is tudunk, jóllehet ők mindvégig segítették boldogulásunkat a Földön). Egyetlen ember sem képes igazán felfogni a szeretet-energia valódi hatalmát.

A „Túlvilág”

Nagyon sok szó esik mostanában a metafizika „túlvilági” aspektusáról. Mi a helyzet a szellemekkel, angyalokkal, ufókkal, szellemi vezetőkkel, stb.? Igazából egyikünknek sem szükséges többet tudni annál, hogy miért vagyunk itt, és hogy mit kellene tennünk (egész életünkre elegendő elfoglaltságot biztosít!). A világegyetem működéséről szóló tanításokhoz kis adagokban, mintegy széljegyzetként jutunk hozzá. Elegendő annyit mondani, hogy voltaképpen nem is fontos az egésszel tisztában lennünk. Hogy az autó biztonságban eljuttasson a kívánt helyre, nem szükséges tisztában lennünk a motor működésével. Néhányan azonban autószerelők óhajtanak lenni, s erőfeszítéseiket magyarázatokkal és további tanításokkal jutalmazzák.

Sok-sok kötetet megtöltő írás áll azok rendelkezésére, akik e kérdéssel kapcsolatban többet szeretnének tudni. Néhány alapigazságot azonban magam is közölhetek: számtalan spirituális entitás létezik (épp olyanok, mint mi), akik sok más, a Földön játszódó forgatókönyvben szerepelnek. Némelyikük különálló és független saját földi céljainktól, míg mások közvetlen támogatást nyújtanak benne. Igen, léteznek mások, más világokban (csak nem döbbentél meg?). Vannak köztük olyanok, akik egészen hasonlatosak hozzánk, s ők is a tanulás folyamatán haladnak keresztül (a sajátunknál alacsonyabb és magasabb szinteken). Mások azonban teljesen másképp festenek, s nem annyira kézzelfoghatóak és érzékelhetőek, mint ahogy mi azt megszoktuk, ezért előfordulhat, hogy megdöbbenést vagy riadalmat keltenek. Néhányuk kis mértékben bár, de képes a kommunikációra, mások azonban nem. Néhányuk gyakorta látogatja világunkat, míg mások a közelébe sem kerülnek.

Utunk olykor kereszteződik némely entitás ösvényével, ami lehet egy nagyobb terv része, vannak azonban olyan esetek is, amikor a pályák találkozása leckéinkkel nincs összefüggésben. Időlegesen gyakran tudatára ébredünk, hogy figyelnek bennünket, vagy érezzük, hogy valami módon érintkezésbe léptek velünk. Ezek azok az epizódok, amelyek földi létünkre vonatkoznak, így különös jelentőséggel bírnak – és teljességgel normálisak. Máskor előfordulhat, hogy ijesztő és érthetetlen dolgokat látunk vagy hallunk (mint például a szellemek). E történések egyáltalán nem számítanak szokatlannak, és számos ember tisztában van működésükkel. Még a Biblia sorai is beszámolnak szellemekről. Nem volna tehát ésszerű figyelmen kívül hagyni őket.

A metafizikusok nem hisznek a Gonosz vagy a Pokol létezésében. Úgy vélik, hogy e fogalmakat és ideákat metaforikus bibliai utalásokból emelték ki, hogy segítségével politikai hatalmat gyakorolhassanak az emberek felett. Azt azonban hangsúlyoznom kell: kétségkívül létezik egy spirituális sötét oldal. Jézus tanításai erről is beszámoltak, s intése világosan hangzott: maradjatok távol tőle! Éppoly könnyedén tudunk negativitást és tragédiát teremteni, mint szeretetet és gyógyulást életre hívni. Lévén Isten darabkái, hatalmunk korlátlan... Töprengj el ezen! A „törvény” korszakában Isten hatalmas mennyiségű szenvedést és halált teremtett a Földön. Nem minden létező szeretettől és szépségtől tündöklő.

A gonosz szellemek kiűzése valóságos dolog. Léteznek alacsony szintű, túlvilági entitások, amelyek a hívásnak engedelmeskedve betöltik a negatív tereket. A mély depresszió, és a személyiség elszigetelődése klasszikus invitációs szindrómák. Olykor több embernek kell összefognia egy efféle entitás eltávolításához, mivel a megszállott személy erőtlen ahhoz, hogy önmagán segítsen. A legtöbb esetben azonban mentális betegségeket és biokémiai egyensúlyzavarokat illetnek a „gonosz entitások általi megszállottság” jelzőjével. Úgy látszik, sokkal látványosabb arról beszélni, hogy a betegség a Gonosz műve. A különböző hangok észlelését sokkal inkább biológiai egyensúlyzavarnak, semmint spirituális kiegyensúlyozatlanságnak kell tekintenünk. A rendellenes agyműködés könnyen hozzájárulhat alapvető gondolat-szignálok létrehozásához, melyek önmagukat megfordítva visszafutnak a hallóközpontba, ekképpen az adott személy saját akaratlan gondolatműködése által teremtett hangokat „hall”. (A folyamat hasonló ahhoz, mint amikor a diódák kimerülnek az áramkörben, minek következtében az áram folyamatosan egy irányba halad.) Jóllehet a folyamat ijesztő, s nem ritkán tragikus formát ölt, nem az ördög, és nem is más szellemek műve.

Feladatunk a Földön nem más, mint Jézus tanításai alapján pozitívvá formálni a negatívot, mind saját életünkben, mint pedig a bolygót illetően. A szeretet a királyság, óriási hatalom; a szeretet hiánya pedig a bűnben ölt testet. Eme állapot hihetetlen sötétsége a gyűlöletben, a féltékenységben, az önelégültségben, a kapzsiságban, a hatalomvágyban, nemtörődömségben nyilvánul meg. Jézus azért jött el a Földre, hogy megtanítson bennünket arra, miként emelhetjük ki magunkat a bűn sötét szakadékából azáltal, hogy tudatára ébredünk valódi lényünknek, majd saját erőnk birtokába kerülve begyógyítjuk bolygónk sebeit. Az is megmondatott nékünk, hogy terjesszük az igét, és adjuk hírül az igazságot, hogy senki előtt ne maradjon homályban. (Ám a metafizikusok nem hiszik, hogy arra is utasítást kaptunk volna, hogy bárkit is kényszerítenünk kellene a megtérésre.) Az igazság szabaddá tesz. Ennek ellenére még nem áll mindenki készen az igazság befogadására, és semmiképpen sem szabad rájuk erőszakolni, amit nem kívánnak. Ezért hagyja magára az embert a metafizikus, miután ismertetést adott a hitrendszerről.

Néhányan, őrültnek gondolván a metafizikust, továbbsétálnak, mások pedig megvilágosodnak.

Néhány szó Jézus tanításairól

Jézus tanításainak szavai szentek; a fordítások azonban (akárki akármit mond) távol állnak ettől. Még mindig születnek új értelmezések (mint a következő oldalakon olvashatók). Légy nyitott e friss magyarázatok megértésére; igen fontos információkat tartalmaznak. Az alábbi sorokban a legjelentősebb strófák közül találkozhatsz néhánnyal, melyeket vagy Jézus követői fogalmaztak meg, vagy magának Jézusnak tulajdonítják. A magyarázatok Kryontól származnak.

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ’’

János evangéliuma 3:16

Metafizikus magyarázat

Mivel Isten olyannyira szerette a földi embereket, elhatároztatott, hogy az egyetlen erre alkalmas entitás, az Istenhez legközelebb álló létező elküldetik a Földre, hogy a Szellemtől született lény az emberek között járjon. Elküldetett pedig, hogy aki figyel szavára, és szívét hittel kitárja az általa közölt tanítások előtt, ne tartsák többé fogva a negatív utak ingoványai, s ne kelljen többé a szellemi fényesség ragyogása nélkül eltávoznia a földi világból, hanem olyan tudásban részesüljön, mely az örök élet birodalmába vezeti őt."„Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek. ’’

János evangéliuma 1:11-12

Metafizikus magyarázat

Eljött a Földre és az emberek között járt, akik épp olyanok voltak mint ő, és nem ismerték fel őt, és nem hittek benne. Ám akik hittek szavának, és a gyakorlatba ültették azokat, határtalan tudáshoz és erőhöz jutottak, hogy olyanná lehessenek, mint ő – Istentől születettek.

...És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

János evangéliuma 1:14

Metafizikus magyarázat

És az Univerzum igazsága emberi alakban küldetett a Földre, hogy az emberek között lakozzék (és mi láttuk őt, és tudtuk, hogy az igazságról beszél, és láttuk szemében tükröződni az Univerzum szeretetének dicsőségét a legmagasabb formában képviseltetve: Isten egyetlen kiválasztottjaként) szeretettel és igazsággal töltekezve ”

Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által.

Pál levele a rómabeliekhez 3:23-24

Metafizikus magyarázat

Negativitásának és tudatlanságának köszönhetően minden ember elesik a tudástól, a szellemi világosságtól és a szeretettől, amely pedig az övé lehetne. Mivel Isten ingyen felajánlja, a Jézus, a kiválasztott által a Földre hozott szeretet és igazság révén a helyzet most megváltozhat.”

Mert a bűn zsoldja a halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi urunk Krisztus Jézusban.

Pál levele a rómabeliekhez 6:23

Metafizikus magyarázat

Szeretet nélkül a negativitásban és a sötétségben maradni a szellemi világosságot nélkülöző halálhoz vezet; de Isten kegyelmi ajándékaként Jézus tanításai és szeretete által fényességet, hatalmat és örök életet hoz. ”

Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból. megtartatol!

Pál levele a rómabeliekhez 10:9

Metafizikus magyarázat

Ha nyíltan elismered és szavakba foglalod Jézus egyetemes tanításait és szeretetét, és hiszed, hogy megvolt a hatalma ahhoz, hogy halottaiból feltámadjon, megvilágosodásban, megértésben és hatalomban lesz részed, ami számodra is lehetővé teszi, hogy elérhesd ugyanazt.

Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is: és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.

János evangéliuma 14:5-7 János Jézus szavait idézi

Metafizikus magyarázat

Tamás így szólt Jézushoz: Uram, nem tudjuk, hová mész, honnan tudhatnánk merre haladjunk tovább? Jézus azt felelte Tamásnak: Az igazság felfedésével és saját életem példájával már megmutattam nektek az utat. Senki nem érhet el Istenhez, kivéve, ha tanításaimon és szellememen keresztül közelít hozzá, minthogy én istennel egy vagyok. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna a bennem lakozó Istent; s mostantól fogva azt mondhatjátok, hogy láttátok Istent és ismeritek őt.

Összefoglalás

A metafizikai hitrendszert gyakran a New Age mozgalommal hozzák összefüggésbe. A rendszerhez kapcsolt „függelékek” rendszerint a kristályokat, az energetikai modulokat, a tudatalattival kapcsolatos tanításokat, az ufókat, az asztrológiát és más megfoghatatlan dolgokat foglalnak magukban. Igen sok ember vonzódik szinte bármihez, ami rendkívüli vagy szokatlan, s másféle válaszokra szomjaznak, mint amelyeket a tradicionális egyház nyújtani képes. Egy központi irányítást nélkülöző mozgalomban nagyon sok efféle „automatikus” követő akad, akiket mint éjjeli lepkéket a láng, vonz magához a misztikum. A mozgalom sajnos a fantasztákat is csábítja, csakúgy, mint a valódi szellemi fényesség után törekvőket.

Akik a metafizikai hitrendszer mélységeibe kívánnak hatolni, számíthatnak arra, hogy sok sejtelmes és rejtelmes dolgon kell átgázolniuk, s elengedhetetlen, hogy az igazságot el tudják választani a fantáziától, meg tudják különböztetni a valódi hívőt az üzletet szimatolóktól, vagy azoktól, akik azért igyekeznek a hitrendszer közelébe kerülni, mert zavarodottak vagy kiegyensúlyozatlanok. (A kiegyensúlyozatlanok számára a keresztény vallás is nagy vonzerőt jelent; kérdezz csak meg egy lelkészt.) Hadd legyen Jézus tanítása a vezetőd: minden emberben a szeretetet és az értelmes, érett szellemet keresd, amelynek ott kell rejtőznie valahol.

Amint az ember a fejlődés útjára lép, a rejtelmes végül „kevésbé sejtelmes” lesz, s fokozatosan feltárulnak előtte a metafizika törvényszerűségei. A megmagyarázhatatlan dolgok nem feltétlenül szélhámosságot, hamisságot vagy rejtélyt takarnak: 200 évvel ezelőtt egy virginiai találkozón bemutatott zsebszámológép működése alighanem megmagyarázhatatlannak vagy rejtélyesnek tűnt volna (s égtél volna a vágytól, hogy a tiéd legyen!). Ez a tárgy nyilvánvalóan nem ördögi és nem is szélhámosság, csupán arról van szó, hogy korát megelőzve még nem értették meg mechanizmusát. A metafizikai rejtélyesség túlnyomó része a „még nem tudni miként, de működik” kategóriába sorolható.

A történelem hajnalán az Univerzummal (Istennel) alkotott kapcsolatunkat a „törvény” rendelésének neveztük. Épp mint egy szigorú szülő, Isten lefektette a szabályokat, és megbüntette a törvényszegőket. A Frigyláda megérintése az ember halálát jelentette, mintha Isten halállal sújtaná az erőközponthoz közelítőket... ok és okozat, bűn és büntetés. Mindez abból a magatartásból eredt, amiként az Univerzum az idő tájt kezelte tudatszintünket, vagyis a még spirituális gyermekkorát élő, fejlődő emberiséget. A különösen magas szintű spirituális érzékenységgel rendelkezőket kiemelték a többiek közül: Illés például élve „ragadtatott” az égbe. Istennel szemtől szemben beszélni általánosnak tetszett, ám hatalmasra növekedett az Istentől való félelem is.

Kétezer évvel ezelőtt beköszöntött a Kegyelem korszaka. Az elnevezés Isten kegyelmére utal, hiszen Jézust elküldte a Földre, hogy megismertessen bennünket az igazsággal, a dolgok való működésével. Úgy tűnik, hogy a világ készen állt a spirituális erők alkalmazásáról szóló tudás befogadására. Ez fejlődést jelentett az emberiség szempontjából, így lehetővé tették, hogy egy magasabb spirituális szintre emelkedjünk. Ez az időperiódus valójában a felelősségvállalás korszaka volt, mivel ha birtokunkban van a tudás, felelősséggel tartozunk érte. Azokban az időkben az új hittel új korszak köszöntött be, és a hatalmi pozícióban lévők megvetéssel és hitetlenkedve fogadták Jézus tanításait (mint minden felfelé irányuló elmozdulást a spirituális tudatosság szintjén).

Jelen pillanatban már a Szeretet korszakának küszöbén állunk. A változások ismét egy új korszak kapuját tárják fel előttünk. Ez lesz földi létezésünk végső színtere, és minden zűrzavar, amellyel a korszak kezdetén szembe kell néznünk, az átalakulásokat érzékelők és az azokat még figyelmen kívül hagyok közötti összeütközésekből adódhat. A konfliktus a szelektálódás természetes folyamatát idézi elő, vagyis mindazok, akik még nem állnak készen, eltávoznak Földről. A világ végső elrendezése a Jézus tanításaiban foglaltakat helyezi előtérbe, és hatalmas erőt ad azok kezébe, akik értik és felelősséggel használják a tiszta, fényességtől ragyogó szeretet-energiát.

Az újjászületett keresztények is megtalálják majd a helyüket az új világrendben, mivel egész hitrendszerük a szeretetben gyökerezik. Ám ha dogmáikba kapaszkodnak, előfordulhat, hogy a kibontakozó események láttán meglehetősen kényelmetlenül érzik majd magukat, s azt gondolhatják, hogy az új korszak számos vezetője az Antikrisztust képviseli. E téves következtetésekhez a Jelenések Könyvének az egyház által évszázadokon keresztül hangoztatott silány és a hatalmi célokat szem előtt tartó magyarázatai vezetik őket. Jobban tennék, ha megpróbálnának ellazulni, és engednék, hogy Isten bölcsessége irányítsa az eseményeket, s nem kizárólag a dogmatikus tantételek alapján hoznának döntéseket. Ebben a korszakban az embernek felelősséget kell vállalnia saját hitéért, és képesnek kell lennie arra, hogy megkülönböztesse a való történéseket a dogmák szerint előre jelzett eseményekről. Ha valóban szükségszerű lett volna, hogy az emberek már jó előre tudjanak a végső idők fejleményeiről, Isten nem kívánta volna, hogy az idők végezetéről szóló írások ilyen homályos és rejtélyes formában jegyeztessenek le. Az individuumon áll vagy bukik, hogy latba veti-e ítélőképességét, vagy pedig valaki más értelmezésére hagyatkozik. Ne higgy senkinek, aki azt állítja, hogy kezében van a végső időkre vonatkozó magyarázat kulcsa; még nem adatott át az emberiségnek. Arra intettek bennünket, hogy ne adjunk felvilágosítást a Jelenesek Könyvével kapcsolatban, tehát az írások egy ideig még a rejtélyesség ködébe burkolóznak!

A szereret-energia ereje mind hatalmasabbá válik. Ez a folyamat néhány emberben kellemetlen és zavaró érzéseket kelt, míg mások képesek lesznek önmagukban véghezvinni az átalakulást. A Föld fizikai szinten is reagálni fog a változásokra, polaritása módosul, hogy az új tudatossághoz igazodhasson. (A polaritás megváltozását a Jelenések Könyve hatodik pecsétjének feltörésével azonosítják... ez azonban pusztán emberi spekuláció... vagy mégsem?)

Bárki légy is, aki e sorokat olvasod, fogadd el az igazságot: a félelem nem részese az elkövetkezendő korszaknak, és az eseményektől nem kell tartanod. A Szeretet a hatalmas új erő, hűen szolgál és védelmez bennünket az új időkben. Jézus hozta el a szeretet-energiát a világba... nem csoda, ha továbbra is mélységesen tiszteljük és szeretjük őt.

Isten áldása kísérjen utadon!

Kryon

Forrás: Kryon: Az utolsó idők

Dátum: 
1992
Rovat: