Holografikus világegyetem

Holografikus világegyetem

Figyelmeztetés

Ennek a filmnek a témája, amit éppen megnézni készülsz, az életed egy döntő jelentőségű titkát fedi fel.

A témára való tekintettel, nagyon figyelmesen kell végignézned, amely alapvetően megváltoztathatja azt, ahogyan az anyagi világot látod.

Ennek a filmnek a tartalma nemcsak egy másfajta megközelítés vagy filozófiai gondolat; ez egy olyan tény, amelyet újabban a tudomány is bebizonyított.

Az érzékeléseink, amelyeket megfigyelünk, jöhetnek akár egy mesterséges forrásból is. Képzeljük el, hogy ki tudjuk venni az agyunkat a testünkből és behelyezzük azt egy üvegdobozba. Vegyünk egy számítógépen, amelyen minden fajta információ le van mentve. Elektromos jelekké alakítva mentsünk le erre a számítógépre képeket, hangokat, szagokat stb. Csatlakoztassuk a számítógépet az agyunkban lévő érzékelő központokhoz és küldjük el a lementett adatokat az agyunknak. Amint az agyunk érzékeli ezeket a jeleket, az általuk közvetített információt fogja látni és megélni valóságként.

A videó magyar feliratos, forrás: Holographic Universe FULL movie

A téma fontossága miatt, alább a teljes magyar felirat:

Figyelmeztetés

Ennek a filmnek a témája, amit éppen megnézni készülsz, az életed egy döntő jelentőségű titkát fedi fel.

Nagyon figyelmesen kell végignézned a témára való tekintettel, amely alapvetően megváltoztathatja azt, ahogyan az anyagi világot látod.

Ennek a filmnek a tartalma nemcsak egy másfajta megközelítés vagy filozófiai gondolat; ez egy olyan tény, amelyet újabban a tudomány is bebizonyított.

A Titok az anyagon túl

Az ember a születésétől fogva úgy véli, hogy az anyagi világ, amely körülveszi, egy abszolút valóság.

Ebben a feltételezésben nő fel és erre a nézőpontra alapozza az egész életét.

Jóllehet, a modern tudomány felfedezései egy egészen másfajta alapvető valóságot fedeztek fel, mint amit feltételezünk.

Valamennyi információnkat a külvilágról az ötfajta érzékelésünk közvetíti; a világ, amit ismerünk, abból áll, amit

  • a szemünk lát,
  • a fülünk hall,
  • az orrunk szagol,
  • a nyelvünk ízlel
  • és a kezünk tapint.

Az ember erre az öt érzékre hagyatkozik születésétől kezdve, ezért a külvilágot csak úgy ismeri, ahogyan ezek az érzékelésmódok közvetíti azt számára.

A tudományos kutatás azonban egészen másfajta fedezéseket tett arról, amit külvilágnak nevezünk.

Mindez nagyon fontos titkokat tárt fel az anyag kapcsán, amely felépíti a külvilágot.

A kortárs gondolkodó, Frederic Vester, a következőképpen fejti ki a lényegét annak, amit a tudomány felfedezett:

„Egyes tudósok azon állítása, miszerint az ember egy képmás, minden tapasztalás ideglenes és megtévesztő, valamint hogy a világegyetem egy árnyék, úgy tűnik napjaink tudománya által bizonyosságot nyer.”

Hogy jobban ábrázolhassuk ezt az anyag mögött rejlő titkot, gondoljunk a látásunkra, mint azon érzékelésünkre, amely a legátfogóbb információt nyújtja számunkra külvilágról.

Hogyan látunk?

Az aktív látás fokozatosan valósul meg.

A látás pillanatakor a fotonoknak nevezett fénynyaláb egy utat tesz meg a tárgytól a szemünkig és átmegy a szemlencsén, majd tükröződik azon és a retinán összpontosul a szem hátsó részén.

Itt elektromos jelekké alakulva az idegsejtek által az agy hátsó részén lévő vizuális központba jut.

Az aktív látás valójában az agy ezen részén helyezkedik el.

Az összes képet ami életünk során látunk és az összes eseményt, amit átélünk, valójában ebben a parányi és sötét részben tapasztaljuk.

Akár ez a film, amelyet éppen nézel, akár a tájkép amit akkor látsz, amikor a horizontot fürkészed, valójában ezen a néhány négyzet-centiméteren helyezkedik el.

Most nézzük meg alaposabban mit is jelent ez.

Amikor azt mondjuk, hogy látunk, valójában annak a hatását látjuk, hogy a fény eléri a szemünket és képpé áll össze az agyunkban elektromos jelekké alakulva.

Amikor azt mondjuk, hogy látunk valamit, valójában ezeket az elektromos jeleket figyeljük meg az agyunkban.

Egyébként van még egy tény, amit észben kell tartani; az agy maga el van zárva a fénytől és a belseje teljesen sötét, ennél fogva lehetetlen az agynak közvetlen kapcsolatba kerülnie a fénnyel.

Egy példán keresztül megmagyarázhatjuk ezt az érdekes helyzetet.

Tegyük fel, hogy van előttünk egy égő gyertya és látjuk ennek a fényét.

Amíg a gyertya fényét látjuk, a koponyánk belsejében és az agyunkban teljesen sötét van.

A gyertya fénye sosem világítja meg az agyunkat és látóközpontunkat, jóllehet egy színes és fényes világot látunk a sötét agyunkban.

Ugyanez a helyzet többi érzékünkkel is; a halást, a tapintást, az ízlelést és a szaglást mint elektromos jeleket érzékeli az agy.

Így az agyunk az életünk során nem kerül közvetlen kapcsolatba a rajtunk kívül lévő anyaggal, hanem csak ennek az agyban keletkező elektronikus lenyomataival.

Ezen a ponton feltételezhetjük azt is, hogy meg vagyunk tévesztve a külső anyag ezen esetleges lenyomatai által.

A külvilág az agyunkban

Ezek a fizikai tények arra késztetnek minket, hogy levonjunk egy vitathatatlan következtetést.

Ha minden amit látunk, tapintunk, hallunk és észlelünk az anyag, akkor a világ vagy az univerzum csak elektromos jelek halmaza az agyunkban.

Például amikor látunk egy madarat a külvilágban, valójában ez a madár nem a külvilágban van, hanem az agyunkban.

A fényrészecskék, amelyek a madárról visszaverődnek, elérik az agyunkat ahol elektromos jelekké alakulnak.

Ezeket a jelek az idegsejtek a látóközpontba juttatják az agyunkban.

A madár amit látunk tehát elektromos jelek összessége az agyunkban.

Ha a jelek áramlása az agyunkban megszakadna, a madár képe hirtelen eltűnne.

Ugyanígy, a madár hangja, amit hallunk, szintén az agyunkban van.

Ha ennek áramlása a fülünktől az agyunkig szintén megszakadna, nem lenne hang.

A madár formája, amit látunk, és a hangja, amit hallunk, egyszerűen csak az elektromos jelek agy általi értelmezése.

Tovább lényeges pont, amit figyelembe kell vennünk, a távolságérzékelés.

Például a távolság közted és monitor között nem más, mint a tér érzete, amely az agyban formálódik.

És ugyanígy, azok a tárgyak, amelyek távolinak tűnnek valakinek a nézőpontjából, valójában képek, amelyek az agy bizonyos részén vetülnek ki.

Például ha valaki a csillagokat nézi az égbolton, úgy véli, hogy azok több millió fényévre vannak tőle.

Nos csillagok éppenséggel benne vannak, az agyának a látóközpontjában.

Te, aki nézed ezt a filmet, nem a szobában vagy, ahogy hiszed, hanem ellenkezőleg, a szoba van Benned.

Amikor a testedre nézel, úgy véled, benne vagy, de ne feledd, a tested is csak egy az agyadban formálódó kép.

Eddig csak egy „külvilágról” beszéltünk, amely az agyban formálódó érzékelés.

Ugyanakkor ha sosem tudunk közvetlenül érintkezni a külvilággal, hogyan lehetnénk egyáltalán biztosak abban, hogy egy ilyen világ egyáltalán létezik?

Nos, sehogyan sem!

Az egyetlen valóság, amit annak nevezünk, az észlelések világa, amelyet az agyunkban élünk meg.

Ha elképzelsz valamit, ami az elméden kívül létezik, az valójában egy észlelés.

Az észlelés, amit megfigyelünk, származhat akár egy mesterséges forrástól is.

Ezt szemléltethetjük konkrét példával is.

Tegyük fel, hogy az agyunkat a testünkből kivéve egy üvegtartályba helyezzük, legyen még itt továbbá egy számítógép, amelyen minden információt lehet tárolni.

Végül vigyünk át minden elektronikus jelet, amelyek az érzékelésünkből erednek (képek, hangok, szagok) erre a számítógépre.

Kapcsoljuk össze a számítógépet az agyunk érzékelési központjával és küldjük át neki a számítógépről az elmentett érzékeket.

Ahogy az agyunk érzékeli ezeket az elektromos jeleket, látni fogja és át is éli ezeket az érzékeléseket.

Erről a számítógépről küldhetünk jeleket az agynak a saját kedvünk szerint is.

Például küldhetünk az agynak olyan jeleket is, amelyeket akkor érzékelünk (látunk, hallunk vagy tapintunk), amikor épp egy íróasztalnál ülünk.

Ebben az állapotban az agyunk azt fogja gondolni, hogy ő egy üzletember, aki éppen az irodájában ül.

Ez a képzelt világ egészen addig fennállna, amíg érkeznek a számítógépből az impulzusok.

Soha nem jönnénk így rá, hogy mindössze egy agyunk van csak.

Valóban nagyon könnyű azt látnunk és hinnünk, hogy az érzékelés valódi, bármiféle anyagi kapcsolódás nélkül; álmunkban pont ez történik.

A világ egy álom

Számodra a valóság mindaz, amit meg tudsz fogni a kezeddel vagy a szemeddel látsz.

Álmaidban pedig ugyanúgy tudsz fogni a kezeddel és látni a szemeddel, noha valójában se kezed, se szemed nincs ilyenkor, továbbá semmilyen megfogható vagy látható dolog sincsen.

Az anyagi valóságként való felfogása annak, amit az álmodban érzékelsz, azt jelenti, hogy meg vagy tévesztve.

Például egy ember, aki mélyen alszik az ágyában, egy egészen más világban láthatja magát az álmában.

Álmodhatja azt, hogy egy pilóta aki egy hatalmas repülőgépen vezet éppen.

Ráadásul nagy erőfeszítéseket tehet azért, hogy vezesse ezt a gépet.

Mindeközben egyetlen lépést sem tett az illető az ágyától.

Álmában találkozhat a barátaival is, beszélgethet velük, ehetnek és ihatnak is együtt.

Csak amikor felébred az illető, akkor veszi észre észre, hogy mindez megtévesztés volt.

Ha képesek vagyunk könnyedén élni egy nem valós világban az álmainkban, ugyanez igaz lehet a mi világunkra is.

Amikor felébredünk egy álomból, nincs logikus okunk azt gondolnunk, hogy nem egy még hosszabb álomban vagyunk, amit a „valódi” életnek nevezünk.

Annak oka, hogy az álmunkat fantáziavilágnak tekintjük, a világunkat pedig valóságnak, egyszerűen a szokásainkban és az elfogultságunkban van.

Ezt azt sugallja, hogy akár felébredhetnénk a földi életünkből is, amiről azt hisszük, hogy éppen benne élünk, akárcsak ahogyan az álmunkból szoktunk felébredni.

Kicsoda az érzékelő?

Mindezen tények után felmerül az alapvető kérdés:

ha minden fizikai esemény, amit érzékelünk, csak megtévesztés, mi a helyzet az agyunkkal?

Miután az agyunk is csak anyag, akárcsak a karunk, lábunk, vagy bármilyen tárgy, ez szintén csak egy észlelés, ahogy minden más tárgy.

A következő példa jobban megvilágítja ezt.

Tegyük fel, hogy meghosszabbítjuk az idegrendszerünket, amely behálózza az agyunkat, és elválasztjuk tőle az agyunkat.

Ekkor láthatjuk azt a szemünkkel és megérinthetjük az ujjainkkal.

Így megérthetjük azt, hogy az agyunk sem más, mint megtévesztés, amelyet a látás és tapintás érzékei formálnak.

Mindezek után mi az a tudat, ami lát, hall és érzékel egyéb módon, ha nem az agyunk az?

Ki az aki lát, hall, tapint és érzi az ízeket és illatokat?

Ki is az a valaki, aki gondolkodik, következtet, tapasztal, és mindenek előtt aki azt mondja, hogy én vagyok én.

Korunk egyik jelentős gondolkodója, Ken Wilber, szintén ezt a kérdést teszi fel.

A görögök óta filozófusok gondolkodnak a „szellemről a masinában”, az „apró emberről az apró emberben” stb.

Hol van az én, az a valaki, aki használja az agyát? Ki az, aki tudatosítja a tudás aktusát?

Ahogyan Assziszi Szent Ferenc mondta: „Amit keresünk, az az, aki lát”.

Valójában ez a metafizikai lény, aki az agyat használja, lát és hall, a lélek.

Amit anyagi világnak nevezünk, az érzékelések halmaza, amit a lélek lát és érez.

Csakúgy ahogyan a testünknek amivel álmunkban rendelkezünk és az anyagi világ, amit álmunkban látunk, nincs fizikai valósága,

az univerzumnak, amiben helyet foglalunk, és a testünknek, amink van, szintén nincs fizikai valósága.

A szellem a valódi abszolút létező.

Az anyag csak érzékeléseket tartalmaz, amit a szellem lát.

Igen, még ha az ezzel ellentétes feltételezésből indulunk is ki, miszerint az anyag valóságos, a fizika törvényei, a kémia és a biológia mind arra következtetésre vezet, hogy az agyag illúzióból áll össze, valamint a hogy a metafizikai lényeg a valóság.

Ez az anyagon túli titok.

Ez a titok annyira bizonyos, hogy megijeszt egyes materialista tudósokat, akik úgy vélik, hogy az anyag az abszolút létező.

Lincoln Barnett, tudományos szakíró így fogalmaz az Univerzum és Dr. Einstein című könyvében:

„Az objektív valóságnak egy érzékek általi árnyékvilágra történő visszavezetésével a tudósok a filozófusokkal együtt tudatába kerültek az emberi érzékek ijesztő korlátainak.”

Ezen tények szembesítenek minket egy nagyon jelentős kérdéssel:

ha az anyagi világ mindössze a lélek érzkelése, akkor mi a forrása ennek az érzékelésnek?

A kérdés megválaszolásához figyelembe kell vennünk, hogy az anyagnak nincs önmagából eredő léte, hanem csak érzékelés, ennélfogva ezt az érzékelést egy másik erőnek kell okoznia, ami az jelenti, hogy teremtettnek kell lennie.

Továbbá ennek a teremtésnek folyamatosan kell történnie.

Ha nem volna folyamatos és pillanatnyi a teremtés, az, amit anyagnak nevezünk, egyszerűen eltűnne.

Ezt szemléltethetjük a tévével is, amin egy adás megy éppen, addig amíg a jeleket sugározzák.

Ha az adás sugárzása megszűnik, a kép is eltűnik a tévében.

A valódi abszolút létező

Tehát ki az, aki a lelkünkkel láttatja a Földet, az embereket, a növényeket, a testünket és minden mást, amit látunk?

Elég egyértelmű, hogy van egy felsőbb alkotó/teremtő, aki teremtette az egész anyagi univerzumot.

Ez valamennyi érzékelésnek az összessége, ami/aki megállás nélkül folytatja a a teremtést.

Mivel ez a teremtő ilyen hatalmas teremtést visz véghez, bizonyosan végtelen hatalma és ereje van.

Minden érzékelés, amit létrehoz, az ő akaratától függ és minden pillanatban ural mindent, amit teremtett.

(...) Ez a videó nyereség szerzése nélkül megosztható mindenkivel, akit kutatási vagy oktatási célból érdekel.

Ez a film felhasznál részleteket más filmekből és forrásokból. Ezek a felhasználása méltányos módon történt a közérdek javára.

Meggyőződésünk, hogy mindez felülírja a szerzői jogokat és az átvett anyagok felhasználása nem igényel semmiféle jóváhagyást a tulajdonosa részéről.

A Videó tartalma olyan tényekkel foglalkozik, amelyek ma már tudományosan is bizonyítottak. Jóllehet, egyes tényeket szándékosan kihagynak az oktatásból és a fősodrású tudományos képzésből.

Néhány tény emellett mélyebb kutatást is igényel. Némelyek felfedezhetőek az ezoterikus iskolák, titkos társaságok és vallások tanításaiban is.

Ezeket tényeket ugyanakkor álfilozófiai és teológiai gondolatokkal vegyítik, amelyekben keverednek a féligazságok és a fikció.

A Holografikus Világegyetem (Minden illúzió) 3., 4., és 5., része igyekszik rászűrni a tényekre a megértésnek egy magasabb szintjén, ugyanakkor a legtöbbek számára, akik a vallás, közoktatás és fősodrású média által vannak programozva, továbbra is hihetetlen marad a film témája és elutasítják azt mint összeesküvés-elméletet és sci-fit.

Megláttam a lényegét, hogy a titkos társaságok hogyan látják a kabbalát, az ősi egyiptomi-zsidó miszticizmus kabbaláját.

Ez egy módszer az információ kódolására a matematika és számok rendszerében.

Ez egy egyik legősibb tudás, amellyel ember valaha rendelkezett, és ami titokban volt tartva és csak azok számára lett átadva, akik a beavatási folyamaton átmentek.

Senki sem tudj,a hogy honnan jön. Elmondhatom, hogy már jóval azelőtt is létezett, hogy zsidók a képbe kerültek; a zsidók csak átvették és megőrizték ezt, valamint tovább örökítették.

Ez a lényege minden titkos tudásnak; metafizika, valódi tudomány, amelyről egyikünk sem tud semmit valójában.

A titkos társaságok tagjai sosem merték egyetlen nyelven sem leírni, hogy mi az, amit tudnak, amit őriznek, mert valaki ellophatta volna és felfedhette volna titkot.

Ezért titkos kódolási rendszert használtak a rejtett, okkult tudáshoz. A kód nem jelent rosszat, ördögit vagy sátánit, a kód egyszerűen csak rejtettet jelent, ez minden.

Szóval megtartották ezt a tudást és okkulttá tették egy kódolt írásrendszerrel. A matematika, a számok egy módszer, az építészet egy másik.

Valaki csodálkozik azon, hogy miért volt egy egész szervezetük, amit szabadkőművességnek neveztek?

Azt gondoljuk, hogy falakat építettek? Bizonyosan ezt tették, de minden fal, amit építettek, a megőrzött titkot tartalmazza,

ami kódolva van az építményekben, azok arányaiban és a matematikai formulákban, geometriai formákban... Minden kódolva van.

A Szent Grál

A Szent Grál valójában magasabb ezoterikus tanoknak az eszköze. Nem egy tárgy, hanem egy információhalmaz, amelynek eredete kabbalisztikus.

A Szent Grál a legmagasabb kabbalisztikus titok, amely azt mutatja meg, hogy a fizikai anyag molekulánként átalakítható az ősi héber betűkké és számokká... és a valóság természete valóban egy illúzió.

Úgy véljük, hogy a világűr üres, az anyag pedig szilárd, de lényegében nincsen olyan, hogy anyag és így az nem is szilárd.

Vegyünk egy atomot. Úgy gondolunk rá, hogy ez egy szilárd gömb... aztán azt mondjuk, hogy nem, mégsem az, hanem egy kis kis vibráló pontszerű anyag egy valószínűségszerűen lebegő elektronfelhő közepén, amely a semmiből jön elő.

Aztán kiderül, hogy még ez sem igaz: az elmélet a valószínűségszerűen lebegő és semmiből előtűnő elektronfelhőről.

Az atommag is, amelyet sűrűnek véltünk, valójában a semmiből bukkan elő, akárcsak az elektronok.

A legbiztosabb, amit mondhatunk erről a nem valódi anyagról az, hogy ez inkább olyan, mint egy sodródó koncentrált információdarab.

A testünk szilárdnak tűnik, de nem az.

Mikroszkóp alatt masszív, vibráló energiát látunk. Minden energia.

Mivel a testünk egy hologram, az anyagtranszportálás egy titkos technológiájával a molekulaszerkezetet lebontható és újra összerakható egy adott helyen.

Van-e a tudati sík magában a világűr szerkezetében? Van-e tudat a fizikán túl?

Ez-e titok a megvilágosodáshoz, amit a tudósok igazolhatnak: az, hogy a tudat síkja valóban létezik, sőt az ősrobbanást megelőzően is létezett?

1974-ben Fritz-Albert Popp német biofizikus bebizonyította a biofotonok létezését.

Minden biológiai rendszer közvetít fényt és információt.

Az emberi aura.

Az emberi aura a minket körülölelő saját energiamezőnk, amely a fizikai korlátokon túllép.

Ez a legtöbbek számára láthatatlan; a lélek egy fényes meghosszabbítása.

A biofotonjaink közvetítik a tudatunkat és az információt, akárcsak ahogyan hangokat és a tévéképeket közvetítik a rádió- és mikrohullámok.

Az auránkban lévő információ megfigyelhető és számítógépen tárolható.

Most már tudjunk mérni a nagyságát, egyenletességét és integritását a kisugárzó energiának, amely valamennyi emberi energiaközpontból kisugárzik.

Az atomoknak van aurája - az atomok miniatűr rádióállomásként kommunikálnak.

Dr. Walter Schempp: Az intelligens atom?

Az atomok beszélnek egymással, folyamatosan információt cserélve.

A mindent látó szem

Évezredeken keresztül a spirituális információkat titokban tartották.

Különböző vallások és kultuszok papjai és papnői az életüket szentelték annak, hogy a többieket távol tartsák a titkuktól és spirituális tudásuktól.

Valamennyi különböző spirituális társaságnak és vallásnak világszerte megvolt a titkos információja.

Aztán egyszer csak a 60-as évek a közepén a titok hirtelen lelepleződött. Majdnem mindegyik spirituális csoport feltárta a dokumentumait egyidejűleg.

És az információ, amit titkon őriztek évezredekig, elérhetővé vált.

Miért? Azért, hogy változásokat hozzanak a világba és tanítsák a régi „egy-világ-vallást”.

Sokáig a csillagászok úgy gondolták, hogy ami odakint látható, az ott is van.

Vagy nem tudtak a valóság nem látható részéről, vagy úgy vélték, hogy az nem fontos.

Pedig a valóság nem látható része sokkal nagyobb, mint a látható rész és bizonyosan fontosabb is.

A látható része a valóságnak sokkal kevesebb, mint 1%-a az egésznek, szinte semmi. A láthatatlan univerzum a valódi otthonunk.

Vannak dolgok még az elektromágneses spektrumon túl is, amelyeket épp csak kezdünk feltárni.

A válasz abban a tényben keresendő, hogy a számítógépek szilikonból épülnek fel, mi pedig szénből: a szilikonhoz és szénhez kötődő viszonyhoz kapcsolódik.

Az ősi egyiptomiak ismerték a tobozmirigy titkát: a dimenziókat, a harmóniát és a hullámszerű világegyetemet.

A világunkban minden hullámszerű, amit néha hullámformájúnak vagy hullámjeleknek nevezünk.

A testünk, az égitestek, az univerzum, abszolút minden hullámszerű.

A dimenziószintek nem egyebek, mint különböző hullámhossztartományok. Az egyetlen különbség a mi dimenziónk és más dimenziók között az alaphullámhossz.

Akárcsak egy tévénél vagy rádiónál: mikor átkapcsolunk, egy másik hullámhosszra hangolunk át, így pedig mást látunk a tévéképernyőn vagy hallunk a rádióban.

Ugyanez a helyzet a dimenziószinteknél: ha megváltoztatnád a tudatod hullámhosszát, ezáltal a tested hullámhosszát is áthangolnád ezen univerzuméhoz viszonyítva, szó szerint eltűnnél ebből a világból, és átlépnél egy másikba; amelyiket épp választod.

A Földnek vannak láthatatlan dimenziói.

Több mint 20 éve a NASA tudósai pontosan megerősítették, amit David Sereda hallott.

Ezen (hallhatóvá sűrített) nem hallható „Nap hangja” felől érdeklődik a NASA.

Minden test az univerzumban hangot bocsát ki a szerkezetének megfelelően. Minden test egyedi hangot ad.

Ha átlagoljuk az összes test hangját ebben az univerzumban és három dimenzióban, akkor 7,23 cm-es hullámhosszt kapunk ami e dimenzió OM (AUM) hangja.

A Bell Laboratóriumban mutatták ki ezt a hullámhosszt, nem pedig egy spirituális ember mutatott rá valahol egy barlang előtt ülve.

Ahogy dimenziószintek között felfelé haladsz, a hullámhossztartomány rövidül, az energia pedig nő.

Ahogy dimenziószintek között lefelé haladsz, a hullámhossztartomány hosszabbodik, az energia pedig csökken, mert ritkább lesz.

Csakúgy, mint egy zongorán: hely van a hangok között, így amikor leütsz egy hangot, ez máshol helyezkedik el, mint a következő hang.

Ebben hullámszerű univerzumban, amiben vagyunk, pontos helye van a következő dimenziónak is. Ez egy egyedi hullámhossztartományt jelent a miénkhez viszonyítva.

A legtöbb civilizáció kozmoszban érti az univerzum alapjait és tudják, hogyan közlekedjenek a dimenziók között.

Ha egy kromatikus skálán minden hangot egy körrel ábrázolunk, 13 körünk lesz.

Minden kör egy fehér vagy fekete billentyűt jelöl és az utolsó sötét kör a tizenharmadik, egyúttal a következő oktáv kezdete.

A fekete kör jelöli a 3. dimenziót ezen az illusztráción, ami a mi ismert univerzumunk. A 4. kör a negyedik dimenzió.

A 12 további kör bármely két hangjegy vagy dimenzió között egy nagyobb mintázat másolata/ismétlődése.

Mindez holografikus.

Ha tovább megyünk, minden jel között további 12 jelet találunk, ami az egész mintázatának a másolata.

Ez lefelé és felfelé is végtelenszer ismétlődik.

Ezt harmonikus geometriai folyamatnak hívják.

Ha tovább tanulmányozzuk ezt, azt találjuk, hogy minden egyes hangskála amit felfedeztünk, különbözőképpen érzékelhető oktávot alkot.

További felfedezhető univerzumok!

12 fő dimenzió és 132 aldimenzió van minden oktávban. A folyamat pedig örökké ismétlődik.

Ez az ábra egy oktávot jelöl. A 13. jel ismétlődik, ez után pedig egy újabb oktáv van.

Van egy oktávnyi univerzum ez „alatt” és egy oktávnyi e „fölött”, és mindez elméletileg a végtelenségig tart.

Tehát amilyen nagynak és végtelennek tűnik ez az univerzum - ami egyébként csak egy illúzió -, úgy végtelen számú egyéb útja létezik annak, hogy kifejezzük az egy valóságot. És minden egyes dimenzió különbözik bármelyik másiktól.

Minden egész univerzum között és minden aldimenzió között nincsen semmi, abszolút semmi.

Minden teret űrnek (hézagnak) neveznek. A hézagot az egyes dimenziók között az egyiptomiak ...-nak, a tibetiek pedig bardonak nevezik.

Minden alkalommal, amikor átmész az egyik dimenzióból a következőbe, egy köztes fekete hézagon haladsz keresztül.

Egyes hézagok feketébbek, mint a többi, és ezek a feketébbek az oktávok között vannak.

Az oktávok között lévő hézagok „erősebbek”.

Fontos megérteni, hogy most olyan szavakat használunk, amelyekkel nem tudjuk teljesen elmagyarázni a fogalmat.

Ez az oktávok közötti hézag nevezhető a nagy hézagnak.

Olyan ez, mint egy fal, amin keresztül kell menned, hogy egy magasabb oktávba jussál.

A mátrix-univerzum nagy építésze és geometrikusa sajátos helyekre rakta ezeket a hézagokat egy bizonyos okból, ami nemsokára világossá válik.

Mindegyik dimenzió egymásra épül és a téridőben minden pont tartalmazza valamennyit.

Ez a tetraéder csillag Leonardo rajzával a háttérben az egyik legjelentősebb erről szóló munka.

Amit éppen nézel, kétdimenziós, de nézd háromdimenziósan.

Minden emberi test körül létezik egy tetraéder csillag, amilyet itt is mutatunk.

Ahogy Richard Hoagland is rámutatott az amerikai NASA-ról szóló munkájában, kezdjük tudományosan is újra felfedezni ezt a mezőt.

Akárcsak ahogyan Leonardo körül van ábrázolva, a bolygók, csillagok és még nagyobb testek körül is van ilyen.

A Világunk egy hologram.

A GEO600 kísérlet

„Ha a GEO600 eredménye az, amire gondolok, akkor mindannyian egy hatalmas kozmikus hologramban élünk.” Craig Hogan, az assztrofizikai részecskekutató Fermilab központ igazgatója.

A kvantummechanika egy készlete az alapelveknek, amely fizikai valóságot írja le az anyag atomi szintjén, valamint szubatomi szinten.

Más fizikai elméletektől eltérően a kvantummechanika nem egy vagy két tudós felfedése volt.

Azokat akik részt vettek ebben, alapító atyáknak hívják.

De néhányuk felfedezése már évezredekkel ezelőtt ismert volt az uralkodó elit számára.

A kvantumfizika most rámutat, hogy a kísérletet végző személy hatással van a kimenetelre.

Másként fogalmazva a tudat megváltoztathatja a kísérlet kimenetlét, attól függően, hogy mit hisz.

Vannak továbbá olyan aspektusai a feltételezéseinknek, amiket igaznak tartunk, de lehet, hogy egyáltalán nem azok.

Holografikus univerzum 5 - A mindent látó szem

A tobozmirigy az egyik belső elválasztású mirigy. Ez a mirigy úgy néz ki, mint egy szem és bizonyos szempontból

szó szerint egy szemöldök; kerek, és van egy nyílása. Ebben a nyílásban van egy lencse, amely a fényt fókuszálja.

Ez homorú és belülről színes. Akárcsak egy mobiltelefonnak egy beépített vezeték nélküli adóvevője, a harmadik szem lehetővé teszi a kommunikálást a fény más szintjeivel és hozzáférést tesz lehetővé a magasabb dimenziókhoz és asztroszintekhez.

Az ősi egyiptomiak megértették a dinamikát, harmóniát és a hullámszerű univerzumot.

Az ősi testvéri szervezetek templomokat és kamrákat építettek, hogy erősítsék a hangokat, fényeket és frekvenciákat, hogy befolyásolják a rezonanciát a templomokon belül.

Az egyiptomi királyi dinasztia titkos rituálét mutathatott be a piramisok kamráiban, hogy növeljék a tobozmirigyük méretét, így hozzáférhettek több frekvenciatartományhoz, ezáltal több dimenzióhoz és asztrálsíkhoz.

Ez nagyon bölcsé és kreatívvá is tette őket, élesítve a tudatszínjüket és hozzáférést biztosítva az egyetemes tudathoz, ezáltal a magasabb tudáshoz.

Amíg a saját vérvonalukon tovább örökítették a tudást, a tömegeket tudatlanságban és szolgaságban tartották. Egészen mostanáig...!

Ezeket a rítusokat születéskor mutatták be. Lehet, hogy a régi uralkodói réteg néhány tagjának a koponyája ezért volt annyira megnyúlva?

A tobozmirigy mérete teniszlabdányi is lehet ilyenkor.

Tekintve a tobozmirigy hatalmát és működését, miért nem foglalkoznak vele egyáltalán a fősodrású csatornák? Miért nem tanítják az iskolában? MIÉRT?

Azért, mert a tobozmirigy a hatalmunk forrása és az uralkodó elit ezt tudja.

Mindent látó szem

A mindent látó szem, amelyet egy piramisban ábrázolnak és az egydollároson is szerepel,

nem az ördög vagy Lucifer szeme, ahogyan a fősodrású egyházi vallások hitetik velünk.

Semmi sem áll távolabb az igazságtól.

A mindent látó szem valójában a tobozmirigy!

A tobozmirigyet fenyőtobozként ábrázolják

Az Új Világrend azért használja ezt a szimbólumot, mert kontrollálni akarja a hatalmunk forrását és ezáltal teljes irányítás alatt akarnak minket tartani.

12 éves korra a tobozmirigy mazsola nagyságú és nemcsak, hogy nincsen kihasználva, hanem még baljósabban sötét módon van kihasználva.

Bizonyított tudományos igényű tanulmányok mutatnak rá, hogy az ivóvízhez kevert folyadék nemcsak tompítja a tobozmirigyet, hanem ki is kristályosítja.

Oltóanyagok, nátrium-glutamát, ízfokozók, színező adalékanyagok, kötőanyagok, tartósítószerek és tömő anyagok szintén hozzájárulnak ehhez.

Ahhoz, hogy felébreszd a tobozmirigyet, a felsorolt dolgokat - amelyek csak töredékek - nélkülöznöd kell a diétádból.

Az is fontos, kikapcsold a tévédet és a rádiód legalább egyszer egy évben.

Milyen világképet kap ő vajon? Milyen értékeket kap? Kinek a gyereke a ő? A tiéd vagy a hálózaté/rendszeré?

Vedd vissza a gyerekedet! Kapcsold ki a tévét!

Az anti-szabadkőműves Bill Schoebelen kifejti a maga vallási verzióját a mindent látó szem valódi lényegéről.

Ez egy nagyon misztikus szimbólum, aminek az illuminátus-szabadkőműves jelentéséről szeretnék beszélni ma este, ami talán meglepi önöket, amiért előre elnézést kérek.

De amit ez jelent, Lucifer szeme, akár hiszik, akár nem, az valójában egy emberi szervre utal, amelyik az egyik legkifinomultabb...

A tobozmirigy felébresztésével felgyorsíthatod a tanulási és emlékező képességedet, erősítheted az intuíciódat, bölcsességedet, kreativitásodat, élesítheted a tudatosságodat, pszichés képességeid és tapasztalataid.

Az emberek észre fognak venni valamit rajtad. Keresztül látsz a fényeken és a propagandán.

Többet nem akarsz a tévére vagy rádióra figyelni, minthogy keresztüllátsz a manipuláción.

Látni fogod, hogy szórakoztattak téged és bébicsősz módjára beszéltek hozzád.

A médiát kibírhatatlan fecsegésnek érzed. Mindenen átlátsz és jól fogod érezni magad ettől. „Kómából ébredtem vajon?”

A meditáció, olvasás, vizsgálódás és a puszta kíváncsiság az egyénről, a világról és a világegyetemről szintén előidézik a felébredést.

Most rajtad a sor!

Mindent látó szem

Kezdetben volt az űr tele végtelen lehetőségekkel amelyek közül Te egy vagy.

Ébreszd fel a tobozmirigyed!

Élesítsd a tudatosságod!

És lépj be az egyetemes tudatba!

Egy világ, egy Tudat

Video: 
Holografikus világegyetem
Rovat: