Gyógyítás az új energiaközegben

Gyógyítás az új energiaközegben

Üdv mindenkinek, Kryon vagyok a magnetikus erőterekből. Miképpen azt már az előző közvetítések során is megtettük, megkérjük az érzékenyebb érzékekkel rendelkező jelenlévőket, az auralátókat, hogy adják bizonyságát a közvetítés hitelességének. Körülölelem partneremet saját színemmel, így a látók számára kétség sem férhet hozzá, hogy valóban a Szellem látogatott el hozzátok ma este. Érezzétek át a szeretetét, mert a tiétek lehet, ha érte nyújtjátok kezeteket. Ma este tulajdonképpen a helyiség szellemére, valamint azon jelenlévők tudatosságára adunk feleletet, akik jelen életidejükre meghatározott céllal öltöttek testet. Céljuk pedig nem más, mint gyógyuláshoz segíteni minden emberi lényt, akivel csak találkoznak! A karmikus emlékek jelenléte nem véletlen, hiszen tisztában vagyunk vele, a mai napon a bolygó gyógyítóinak előfutárai jelentek meg körünkben.

Ma este tehát a gyógyításról fogunk beszélni, s a közvetítés során a következő hét kérdést válaszoljuk majd meg:

(1) Honnan tudhatom, hogy valóban a gyógyítás a feladatom?

(2) Milyen folyamatok zajlanak gyógyítás közben a gyógyító és a páciens között?

(3) Mi módon működhet együtt a páciensem gyógyító törekvéseimmel?

(4) Mi határozza meg a sikeres gyógyítót?

(5) Valóban egyedülállónak kell lennem ahhoz, hogy gyógyító válhasson belőlem? (Nevetés)

(6) Honnan tudhatom, hogy saját utamat járom?

(7) Mi a hatékony gyógyítóvá válás kulcsa?

Rögvest visszatérünk rájuk, és feltevésük egymásutánjában megválaszoljuk a kérdéseket. Kedves társam, semmi ok az aggodalomra; betartom a sorrendet. (A szerző megjegyzése: Kryon jól tudja, hogy nem szeretem a „tennivalókat sorjázó cetliket”, mert hajlamos vagyok a sorrend betartását figyelni a közvetítés során, ahelyett, hogy hagynám, helyettem ezt a Szellem tegye meg. Azt akarta, hogy elengedjem magam, s lássam, egyáltalán nem kell törődnöm azzal, hogy helyesen ismétli-e el őket. Így visszatekintve már elég nevetségesnek tűnik.)

Mielőtt feleletet adnánk az imént feltett kérdésekre, először is az új energiáról és a gyógyításról kell néhány szót ejtenünk. Már megvitattuk, milyen folyamatok zajlanak bolygótokon – beszéltünk a tudatváltozásról, az új adományokról, és megemlítettük a tudat megtisztításának eszközét, a semleges gondolatmintát is. Ám a gyógyítók rendelkezésére áll még néhány további adomány, amik alighanem bámulatba ejtenek majd benneteket. Mielőtt azonban számba vennénk őket, azt is tudatnom kell veletek, hogy az új energiában zajló gyógyító folyamatok alapját lényegében a különböző gyógyítási eljárások összeolvadása képezi. A régi energiaközegben a gyógyítók rendszerint számos különálló csoportba tömörültek, módszereik pedig sajátságosak voltak és egy bizonyos területre szakosodtak. Ám mostanában változásokat észlelhetünk, s közületek néhányan már tisztában is vannak vele, hogy miről beszélek.

Hadd szolgáljak rögtön egy példával az előbb említett összeolvadásra, s hadd válasszam példám alanyául az akupunktúrás gyógyítót. Azért esett választáson erre a szakterületre, mert igen régi eredetre, így rendkívül hosszú hagyományozási láncolatra tekinthet vissza, s mint ilyen, hidat alkot a régi, illetve az új energia között. Nos tehát, kedves akupunktúrás gyógyítónk, képzeld el magad, amint éppen páciensed fölött egyensúlyozol tűidet forgatva. (Jut eszembe, tudatában vagy-e annak, hogy most éppen mágneses terápiát hajtasz végre? Mert a tűk forgatása elektromosságot hoz létre, s éppen erről szól az egész.) Engedd meg, hogy megkérdezzem tőled, és persze megértem, ha egy kicsit meghökkensz: eszedbe jutott már valaha, hogy színes tűket használj a kezelés során? Eszedbe jutott-e már valaha, hogy a csakrák színeire színezd be őket? Tisztában vagy-e színek gyógyító erejével? Tudod-e hányszorosára emelkedne a gyógyító energia mennyisége, ha a színeket is bevetnéd a gyógyulás érdekében? Hozzá kell tennem azonban: a tűknek teljes egészében színeseknek és tömöreknek kell lenniük, nem elég csupán a felszínükön befesteni őket. A színes tűk használatának bevezetése óriási változásokat idéz majd elő a gyógyítási folyamatban! A 24 meridiánon való munka során tehát gondolkodj el azon, milyen színek alkalmazása tűnik a legmegfelelőbbnek. Ha nem vagy biztos a dolgodban, azt hiszem legfőbb ideje felvenned a kapcsolatot a színterápia egy szakértőjével! Ezt értem tehát a különböző szakterületek összeolvadása alatt. Képesek vagytok-e rávenni magatokat, hogy hiányos ismereteitek pótlása végett más területen tevékenykedő kollégáitokhoz forduljatok?

Válaszolj nekem, kedves akupunktúrás gyógyító, páciensed milyen illatokat szív magába a gyógyítás alatt? Vajon a semleges hatásúnak tartott ősi füstölők egyikének illatát lélegzi be? Nos, talán itt az ideje, hogy változtassunk ezen. Konzultáltál-e már az aromaterápia ismerőivel? Mit érez az előtted elhelyezkedő páciens? Vajon hátfájdalmak miatt keresett fel? Netán valamely szerve nem kielégítően működik? Tudatában vagy-e annak, hogy mindezeknek egy-egy szín feleltethető meg? Értesültél-e már arról, hogy létezik olyan aromafajta, melynek illóolaja a pácienst a kívánt tudatállapotba hozza, mialatt te tűiddel a hátán dolgozol?

Milyen hangokat hall a kezelés közben? Tisztán csendülő hangok lengik körül, melyek harmóniában vannak a színekkel, az aromák illatával, s az egész gyógyítási folyamattal? Amikor kinyitja szemét milyen színeket észlel maga körül? Olyan színeket és fényeket lát, amelyeket kívánatosnak találsz? Mindeme dolgokat figyelembe kell venned, s azt is megmondom miért. Biztos vagyok benne, nem töltöttél volna oly sok időt tanulással, s nem tennéd azt, amit teszel, ha nem kívánnád teljes szívedből páciensed teljes gyógyulását. Ha tanácsaim közül legalább néhányat megszívlelsz, és komolyan veszel, hatékonyságodat a háromszorosára növelheted. Megéri az erőfeszítést? Ezt döntsd el magad. Ne vedd készpénznek Kryon szavait. Próbáld ki a valóságban! Meg kell értenetek, hogy sokkal több lehetőség áll rendelkezésetekre, mint amennyit kihasználtok, s mint amennyiről tanulásotok során tudomást szereztetek.

A gyógyításnak öt jellemző sajátosságát tarthatjuk számon. Ne aggódj partnerem, betartom a sorrendet. (Úgy látszik, Kryon csakugyan a bolondját járatja velem. Öt pontból álló listát szerkeszt a hét pontból állón belül, amelyet még el sem kezdett!)

Az új tudás

Mindenekelőtt az új tudásról kell beszélnünk, hiszen az akupunktúrás gyógyítóban nyomban felmerülhet: „Honnan tudjam, mikor milyen színeket kell alkalmaznom?” Én azt mondom, használd azokat, melyeket megérzéseid súgnak neked, hiszen te vagy a gyógyító. Ha bizonytalan vagy magadban, másoktól is kérhetsz tanácsot, tudniillik e tudást számukra is intuíciójuk adta meg. Ám arról is tudomásunk van, hogy néhány akupunktúrás gyógyító új meridiánokat fedezett fel, s új módszerekkel próbálkozik, néhányan pedig úgy találták, hogy kitűnő eredményt érhetnek el, ha a páciens bőrében megsodorják a tűket. Tanítóiknak persze egy szót sem szólnak ezekről a dolgokról, mivel attól tartanak, hogy kigúnyolják őket. Ám tagadhatatlan, ők új tudásra leltek. Mert alkalmazzatok bármilyen gyógyító eljárást, ha legbensőbb megérzéseitek hangjára hallgattok, a Szellem adománya révén új tudás birtokába kerülhettek.

A következőkben a masszázsterapeutákhoz szeretnék szólni. Feltűnt-e már nektek, hogy a masszázs során egyúttal energetizálást is végrehajtotok? Meg kell hagyni, néhányatokkal meglehetősen furcsa dolgok történnek mostanában. Pácienseitek nem csak hogy kellemesebben érzik magukat a kezelés után, de teljesen meggyógyulnak! Egészséges állapotban sétálnak ki rendelőtök ajtaján és később sem esnek vissza. Új tudást jelent ez számotokra, hiszen azelőtt pusztán az emberi testet érintettétek, most azonban mozdulataitokkal egyszersmind energiát is küldtök a testbe. Félő, hogy néhányatoknak jócskán megcsappan majd pacientúrája, minthogy a most már gyógyult páciensek többé nem térnek vissza kezelésre. Ám egy csöppet sem kell aggódnotok, mert amint eredményeiteknek híre megy, többé nem lesz gondotok praxisotok fenntartásával. Keressétek az új tudást – tanuljátok meg, a test mely pontjait kell megérintenetek, hol vannak azok a helyek, melyek energiát termelnek és továbbítanak. Egyetlen gyógyító vagy egyetlen csoport sem sajátíthat ki egyetlen szakterületet, egyetlen terápiás módszert sem. Épp hogy az ellenkezőjét kell tennetek, elérkezett az ideje, hogy összeolvasszátok őket! Ha megfogadjátok tanácsomat, kétségkívül bámulatos eredményeket értek majd el, s ezzel magatokra vonjátok a hitetlenek érdeklődését is. Kénytelenek lesznek tanulmányozni módszereiteket... mert vitathatatlanul működnek. Az igazság az, többé nem hagyhatják figyelmen kívül az eredményeket.

A második sajátosságot az új energiával érkező új eszközök jelentik. Noha legtöbbjük fizikai jellegű, azért néhány kozmikus eredetű eszközt is találhatunk közöttük. Ezek alatt főként olyan univerzális mechanizmusokat kell érteni, melyek csak arra várnak, hogy felfedezzétek létezésüket és használatba vegyétek őket. Szavaimat most elsősorban az energetikusokhoz szeretném intézni. Megtanultátok, miként lehet áramoltatni az energiát, rájöttetek arra, hogyan lehet azt elmozdítani és egyik helyről a másikra juttatni, s ezt a módszert alkalmazzátok az emberi lény egyensúlyának helyreállításában is. Tudjátok, miként lehet az energiát magatokon keresztül a másik ember testébe sugározni, minek következtében energetikusi tevékenységetek saját szemetekben is hitelt nyert, hiszen az energiaátadás következtében pácienseitek meggyógyulnak, vagy legalábbis elősegítitek a gyógyulást. Ám hadd tegyek fel egy kérdést. Mit gondoltok, mi történne akkor, ha egy kis gyógynövénnyel töltött fiolát vennétek a kezetekbe, s az energiát azon keresztül irányítanátok a páciens testébe? Mit gondoltok, vajon másfajta energia áradna át hozzá? Minden bizonnyal! Új adomány áll a rendelkezésetekre, mely révén az energiával együtt a gyógynövényben rejlő tulajdonságokat, sajátosságokat is átadhatjátok a páciensnek. Ennélfogva nem szükséges, hogy a gyógynövény belsőleg is bekerüljön a testbe, mi több, így nem is emésztődik fel használat közben. A fiolába zárt gyógynövény mindig friss marad, mert gyakorlatilag a rajta keresztüláramoltatott energia szolgáltatja a „hajtóművet”. Következésképpen a gyógynövénytől egyáltalán nem szükséges energiát elvonni, pusztán annak tulajdonságai, jellegzetességei áradnak tova energiátokkal a páciens testébe. Nos tehát, milyen gyógynövényt alkalmaznál, kedves energetikus? Talán itt az ideje tanácskozni egy gyógynövényszakértővel? Egy szó mint száz, ezt értem én az összeolvadás alatt. Hát nem csodálatos? Már hogyne volna az! Hiszen a Szellem és az új korszak adományát tartjátok a kezetekben. Ám egy szavamat se higgyétek! Járjatok utána magatok, mérjétek le az eredményt, próbáljátok ki a gyakorlatban. Hanem tegyetek bárhogyan, az a legfontosabb, hogy jártasságot szerezzetek más szakterületeken is.

A polaritás átállítása

A harmadik sajátosságot az emberi test polaritásának átállítása jelenti. Mint tudjátok, biológiai rendszeretek polarizált, testetek mágneses jellemzőkkel rendelkezik. Másként persze a Földet körülfogó mágneses háló nem is tudna rátok hatást gyakorolni. Az emberi test működését tehát befolyásolják a bolygón megnyilvánuló mágneses erők, s az emberi test kifejezetten érzékenyen reagál a magnetikus változásokra. Tudjátok-e mi történik akkor, ha az ember nagyobb távolságon száguld át több száz kilométeres óránkénti sebességgel, hogy a bolygó egy másik pontján érjen földet? A háló számos erővonalán vonul keresztül, s a bolygóét számos alkalommal keresztezik személyes mágneses jellemzői. Amikor pedig az ember mágneses mezőkön halad át, elektromossággal telítődik. Ezt nevezitek „légi-betegségnek”, ami egyáltalán nem veszélyes, pusztán időleges stabilitáshiánynak tekinthetjük. Ezután az emberi test nem több mint három nap leforgása alatt alkalmazkodik az új magnetikus jellemzőkhöz, s az egyensúly ismét helyreáll. Vannak azonban olyan emberek, akiknek biológiai rendszerük már eleve oly mértékű kiegyensúlyozatlanságban szenved, hogy egy efféle polaritásváltás maradandó egyensúlyhiányt okozhat bennünk, mindaddig, míg a harmonikus átállást egy hozzáértő személy elő nem segíti. Ez különösképpen azokra az emberekre jellemző, akik az északi és a déli félteke között utaznak, mert ez okozza a legerőteljesebb polaritásváltást a testben. Könnyen előfordulhat, hogy ha valaki délre utazik, majd visszatér az északi féltekére, testének polaritása egyszerűen nem rendeződik vissza, s valami módon elő kell segíteni az egyensúly helyreállítását. A mágneses jellemzők méréssel megállapíthatók, így harmóniahiány esetén elő tudjátok segíteni a polaritás visszarendeződését. Ezért fontos lenne elsajátítanotok e mérési módszereket. Mivel azonban ezek az ismeretek már tudományotok rendelkezésére állnak, nem a Kryon feladata, hogy ezzel kapcsolatban felvilágosítást adjon nektek. Mihamarabb nézzetek utána, minthogy ez az egyik elsődleges információ, melyet a benneteket felkereső páciensről meg kell szereznetek. Vajon megfelelő módon van polarizálva? Ám azt mindenkor figyelembe kell vennetek, hogy az emberi test polaritásának mérése mindig relatív, kizárólag az adott helyre vonatkozik, semmiképpen sem abszolút értéket képvisel. Sok esetben a polaritás átállításával egy súlyos betegségben szenvedő ember is makkegészségessé válhat, mindössze három nap leforgása alatt! Azt tanácsolom, vegyétek be saját módszereitek közé!

Mágnesesség

A negyedik jellegzetességet a mágnesesség képezi. A jövőben kétségkívül bámulatos növekedésnek indul majd a különféle magnetikus terápiák népszerűsége. Ám mint a legtöbb gyógyítási eljárást illetően, itt is vannak bizonyos szabályok, amelyeket be kell tartanotok. Először is mindenkit, aki mágneses terápia segítségét szeretné igénybe venni, arra ösztönzünk, hogy keressen fel szakembert, s óvjuk attól, hogy a terápiát önmaga végezze. A magnetikus gyógymódok éppoly komplikáltak, mint az akupunktúra, és ugyanúgy szakértelmet igényelnek. De hivatkozhatnék akár a gyógynövényes terápiára vagy bármi más belsőleg alkalmazandó gyógyszereket vagy gyógyhatású készítményeket felhasználó gyógyítási eljárásra. Helytelen alkalmazása éppoly nagy veszélyt jelenthet, mint a fent említett terápiák esetében. Figyelmeztetésemet vegyétek nagyon komolyan, és forduljatok szakemberhez. Ha valamilyen oknál fogva erre nem nyílik lehetőségetek, a megfelelő források segítségével alaposan sajátítsátok el használatának mikéntjét, mielőtt a mágneses erők hatását magatokon alkalmaznátok.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagy különbség van az úgynevezett aktív és inaktív mágnesek között, mivel a statikusak, melyeket kézben tarthattok, s amelyek nem kapcsolódnak folyóáramba, teljesen eltérő funkcióval rendelkeznek, mint az aktív és a folyóáramba bekapcsolt mágnesek. A mágneses terápiát azonban csak módjával szabad alkalmazni. Ezzel azt akarom mondani, hogy csakúgy, mint a többi gyógyterápia esetében, nem tanácsos a nap 24 órájában használni. Csupán az egyensúly helyreállításának idejére vegyétek igénybe, majd tegyétek félre. Semmivel sem kell több időt töltenetek vele, mint amennyi ideig az akupunktúrás tűket a gyógyító beszúrva hagyja. Hasonlóképpen közelítsetek a mágnesességhez is, mert rendkívül hatékony! Amellett a függőség kialakulásának veszélyét is magában rejti, ám erről bővebben majd később beszélünk. (A szerző megjegyzése: nem szabad összetéveszteni a Kryon által említett mágneseket az ún. védőpajzsokkal, vagyis a mágnesesség elvén alapuló árnyékoló eszközökkel. Mivel ezek nem tartoznak a mágnesek közé, nyugodtan lehet őket egész nap viselni. Néhányuk meglepően hatékony.)

Most már visszatérhetünk a hét kérdés megválaszolására, azok feltevésének sorrendjében. Az első kérdés így hangzott: „Honnan tudhatom, hogy valóban a gyógyítás a feladatom?”

Alighanem meglepetéssel fogadjátok, hogy a fenti kérdést feltevő emberek két csoportra oszthatók. Az első csoportba azok tartoznak, akik még csak most ébredtek életcéljuk, küldetésük tudatára. Ó, micsoda nagy megbecsüléssel és tisztelettel szemlélünk benneteket! Ti az elmozdulást jelen életetekben hajtjátok végre, pontosan a tervek szerint. Ezért teszitek fel a kérdést kissé bizonytalanul: „Lehet, hogy gyógyítónak születtem?” A másik csoportba pedig, akár hiszitek, akár nem, azok kerülnek, akik mindig is gyógyítók voltak. De tudjátok, a dolgok változásban vannak körülöttük, s kezdik némiképp kényelmetlenül érezni magukat. Pácienseiknél már nem ugyanazokat az eredményeket érik el, s betegeik már nem olyan jóleső érzéssel távoznak a kezelésről. Ők pedig, a változások láttán elbizonytalanodva azt kérdezik maguktól: „Gyógyítónak születtem én egyáltalán?”

Bármelyik csoportba tartozzatok is, a következő kérdésre próbáljatok választ lelni önmagatokban: „Mi az a tevékenység, amit rendkívüli szenvedéllyel, óriási lelkesedéssel végzel?” A szenvedély ugyanis, valamint a magatokkal hozott karmikus emlékek valóságos célokat takarnak. Igen, gyógyítónak kell lenned, ha kivételes lelkesedéssel fordulsz a gyógyítás felé. Ha hiányzik belőled a szenvedély tüze, s pusztán tétlenül ábrándozol, akkor természetesen azt kell mondanom, küldetésedet másban kell keresned. Kövessétek szenvedélyetek lángját, mert abban rejlik megállapodásotokban vállalt feladatotok, s e láng által legmélyebb megérzéseitek hangja nyilatkozik meg. Azt üzenjük mindazoknak, akik elbizonytalanodtak: „megállapodásotokban minden a régi, semmi sem változott”. Sajátítsátok el az új módszereket, kerüljetek az új tudás birtokába. Alkalmazkodjatok az új energiához, s ne habozzatok megtenni a szükséges változásokat. De úgy is mondhatnám, tetszik vagy nem, a régi, megszokott dolgok többé már nem működnek. Emeljétek hát fel tekinteteteket egy pillanatra a munkából, majd kezdjetek neki újra a gyógyításnak, most már a régi intuíciót az új tudással ötvözve!

A második kérdés a gyógyítás mechanizmusára vonatkozott. „Milyen folyamatok zajlanak gyógyítás közben a gyógyító és a páciens között? Úgy értem, tudom, mit tanítottak nekem. Tudom, fizikai tekintetben minek kell történnie, de vajon mi megy végbe spirituális szinten?”

Következő mondataim néhány jelenlévő számára kinyilatkoztatásként fognak hatni, míg mások azt mondják majd: „Igen, én már tudtam mindezt.” No persze te vagy a gyógyító, de nem szabad elfelejteni, mindig kettőn áll a vásár. Gyógyítóként nem tesztek mást, mint egyfajta „gyógyító katalizátorként” semleges egyensúlyi állapotot hoztok létre. Képzeljetek magatok elé egy utat, melynek forgalmát hatalmas kőtömbök akadályozzák. Egy ember áll az út közepén, s e szavakkal fordul felétek: „Muszáj továbbmennem. Ha nem tudok továbbhaladni, nem tudok táplálékot szerezni magamnak. Ha nem tudok táplálékot szerezni, bizonyosan meghalok. Kérlek, segíts rajtam, mozdítsd el a kőtömböket az utamból!” Terápiás módszereitek segítségével megtisztítjátok az utat az akadálytól, majd távoztok. Egy hét múltán újra arra jártok, s ugyanazt az embert találjátok ott az útját torlaszoló kőtömbök előtt állva, s ismét segítségért könyörög. „Megint kőtömbök kerültek az útra. Kérlek, segíts rajtam!” Minden belső sugallatotok arra ösztökél benneteket, hogy határozottan kijelentsétek pácienseteknek: „Miért nem fogtad magad és indultál el, amikor a kőtömböket először elmozdítottam utadból?” Vajon ilyen esetben magatokra vállaljátok „a gyógyulás hiányának” felelősségét... vagy pedig azt a megfelelő módon páciensetek felelősségének körébe utaljátok?

A gyógyulás valójában csak részben múlik rajtatok, s egyetlen gyógyító sem lehet képes valamirevaló eredményeket elérni, ha a gyógyulni kívánó páciens a jóváhagyását nem adja ehhez. A gyógyítás-gyógyulás folyamatában a terapeuták pusztán a hatástalanító szerepét tölthetik be.

Mindebből következik a harmadik logikai lépés: „Mi módon működhet együtt a páciensem gyógyító törekvéseimmel?” Az imént elmondottak alapján a válasznak kézenfekvőnek kell lennie. Jóvá kell hagynia, hogy a gyógyulás végbemehessen! A hozzájárulás kérdése meglehetősen bonyolult problémát takar, mivel összefüggésben áll mind a megállapodással, mind pedig a karmával, melyek közül egyik sem tartozik a gyógyító hatáskörébe. Kizárólag az adott személyre tartozik, s azzal kapcsolatos, mit kíván megvalósítani jelen életében, s azzal, milyen mérvű felkészültséggel rendelkezik e célok eléréséhez. Meglehet, ti ott vagytok mellette, segítetek elhordani a továbbhaladásban akadályozó kőtömböket, ám neki a leghalványabb fogalma sincs arról, mit kellene tennie. Talán itt lenne az ideje, hogy megkérdezzétek tőle, hajlandó-e egyáltalán együttműködni veletek.

Sok mindent tehet a felkészülés érdekében, mindenekelőtt azonban, még mielőtt felkeresne, fennhangon ki kell fejeznie a Szellem felé, hogy hozzájárulását adja saját átalakulásához az új energiában – hangsúlyozom, nem a gyógyuláshoz, hanem az átalakuláshoz. Kifejezni szándékotokat a változásra nem jelent mást, mint hangot adni kéréseteknek az új energia szárnyain való továbbhaladásra. E rendkívül fontos mozzanatban hatalmas öngyógyító erő rejlik! Páciensed egyszerűen nem hagyhatja rátok az egészet mondván, „csinálj te mindent.” Fel kell ismernie, hogy neki magának is változnia kell, s tudatosan is hozzá kell járulnia, hogy teste megnyílhasson a gyógyító energia áradata előtt. Engednie kell, hogy a gyógynövények, a színek, a hangok és az aromák hatásukat kifejtsék a testben. A páciens feladata tehát nem más mint egyszerűen hozzájárulását adni a gyógyulás illetve a változás bekövetkezéséhez. Ne feledjétek, kettőn áll a vásár.

A negyedik kérdés így szólt: „Mi határozza meg a sikeres gyógyítót? Hogyan mérhetem le, valóban sikeres vagyok-e?” Nos, néhányan alighanem úgy vélitek, a válasz teljesen nyilvánvaló. Hányan járnak az emberhez? Hányan távoznak gyógyultan? Válaszom azonban egészen másképp hangzik.

A két utóbbi kérdés értelmében azt kell mondanom, barátaim, a sikeres gyógyító a nyugodt gyógyító, aki, történjék bármi, békével tekint a világra! Mert tökéletesen megérti, hogy milyen folyamatok zajlanak spirituális szinten a gyógyítás során. Ha valamilyen oknál fogva úgy alakul, hogy páciensén nem segít a kezelés, nem esik kétségbe, képes megőrizni nyugalmát. A maga részéről nincs is miért aggódnia, hiszen ő valóban száz százalékig teljesítette saját feladatát, s természetesen nem vállal felelősséget azért az emberért, aki az imént lépett ki rendelőjének ajtaján. A válasz tehát a belső békességben rejlik, abban a megnyugvást hozó békességben, mely a bölcsességből és a tudásból táplálkozik, abban a békességben, mely a tökéletes szeretet ragyogásában képes megértéssel szemlélni a világ működését.

Mindazokhoz szól válaszom, akik már feltették maguknak a következő kérdést: „Valóban a gyógyítás az én utam? Hisz' annyi fájdalmat látok magam körül!” Ám én azt mondom, a fájdalom nem a ti felelősségetek. Nektek csupán követnetek kell szenvedélyetek lángját, és alkalmazni tudásotokat. Ezért azonban száz százalékig felelősséggel tartoztok, s vigyétek is véghez teljes egészében. A feladat másik felét azonban bízzátok a benneteket felkereső páciensre, s kizárólag saját kötelességetek teljesítésével törődjetek. A legteljesebb és legelfogadóbb szeretettel kezeljétek őket, ám a belső fejlődési folyamataikért nem vállalhattok felelősséget. E belső békesség megteremtése minden bizonnyal hozzájárul majd gyógyító erőtök és hatékonyságotok növekedéséhez. Egyetlen gyógyító sem tehető teljes egészében felelőssé a gyógyulási folyamatért, s egyetlen gyógyítótól sem várható el, hogy páciense belső fejlődése miatt nyugtalankodjék.

Valóban egyedülállónak kell lennem ahhoz, hogy gyógyító válhasson belőlem? Meglehet, viccesnek találjátok a kérdést, ám tekintsetek csak körbe s nézzétek meg hány egyedülálló gyógyító van közöttetek. (Nevetés)

Vajon miért van ez? – kérdezhetnétek. E jellegzetességet voltaképpen a régi energiából visszamaradt csökevénynek tekinthetjük. Tudnotok kell, hogy az elméteket beragyogó, tenyereteket megtöltő energia, amellyel gyógyítóként vagy energetikusként dolgoztok, ugyanaz az energia, melyet a sámánok birtokolnak ezen a bolygón. Mint ismeretes, a sámánok és a papok, szerzetesek a régi energiaközegben egyedülállóak voltak. Cölibátusban, önmegtartóztatásban éltek. Ennek lehetnek gyakorlati előnyei, az életszervezésben, a missziós lelkület kibontakoztatásában, de nem része, vagy kelléke a gyógyító munkának. A párválasztásról lebeszélő tudattalan meggyőződés tehát ma már nem más, mint az ősi múlt, talán egy régi élet maradványa. A tudat egyfajta hamis pozitúrája, mely most már kétségtelenül átformálódhat. Testetek egy része sejtszinten azt mondja nektek: „Nem birtokolhatom ezt az erőt és élhetek párkapcsolatban egyszerre.” A helyzet azonban már megváltozott.

Adjátok meg magatoknak a jóváhagyást a partnerkapcsolat kialakításához. Szóban nyilvánítsátok ki magatok előtt, hogy a régi energiaközegben fennálló szabályok már érvényüket vesztették. Jelentsétek ki: „A Szellem nevében és együttműködésével megteremtem a magam számára az ideális partnerkapcsolat lehetőségét.” Azután hagyjátok annyiban. Fontos: azt ne mondjátok meg a Szellemnek, ki legyen a választott! (Nevetés!) Bár tény, hogy az igazi párkapcsolatnak sem a korlátlan szexualitás, vagy érzékkielégítés a lényege. Azért, mert ezen áldott új lehetőségek előttünk állnak, nem építhetjük életünket a testtudatot elmélyítő kedvezményekre.

A hatodik kérdés küldetéstudatotok problémáját feszegeti. „Kryon, honnan tudhatom, hogy valóban a saját utamat járom? Oly sok választás kínálkozik előttem, teljesen összezavarodtam. Tudom, hogy gyógyító vagyok, abban azonban már nem vagyok biztos, merre kell mennem, kivel kell dolgoznom. Mit tegyek?”

Drága barátaim, senki sem várja tőletek, hogy egyszeriben varázslóvá váljatok, mert ezek a kérdések éppen úgy hangzanak, mint azok, melyeket a varázslónak tesz fel az ember. Azt tanácsolom, csupán kérjétek, hogy az ösvényetekre a Szellem világosságot vetítsen. Van egyáltalán fogalmatok róla, mily hatalmas erő rejlik kéréseitek kifejezésében? Mondjátok fennhangon: „Szellem, kérem, és együttműködéseddel megteremtem a tiszta látomását saját utamnak. Kérlek, helyezd el a jelzőtáblákat, hogy tudjam, merre menjek, hogy a helyes útról ne térjek le.” Majd hagyjátok ennyiben a dolgot. Ne mondjátok meg a Szellemnek, merre akartok menni, hová akartok eljutni.

Azután nincs más dolgotok, mint éberen figyelni az életetekben feltűnő finom változásokra, új dolgokra. Ha csupán vakon botladoztok, baktattok keresztül az életen, s nem ébredtek tudatára az apróbb, nagyobb lehetőségeknek, éppoly sötétségben fogtok tapogatózni, mint a példánkban szereplő ember, akinek fogalma sem volt, mikor kell felkerekednie és továbbhaladnia az akadályok elmozdítása után. Ha a fentiekhez hasonló lehetőségeket kívántok teremteni az életetekben, mindig kivételes éberséggel és körültekintéssel figyeljétek a jeleket, melyek rendszerint a következők: (1) Hirtelen új lehetőségek merülnek fel, melyekről előzőleg azt gondoltad, nem reád várakoznak. (2) Új, azelőtt ismeretlen arcok jelennek meg környezetedben, akik kapcsolatba kívánnak lépni veled. (3) Egy látszólag negatív, ám valójában valami nagy dolog átformálására kényszerítő esemény lejátszódása. A fentiek mind-mind válaszok lehetnek a Szellemhez vagy a világegyetemhez intézett kérésetekre. Próbáljátok őket ezen a szemüvegen keresztül nézni, s ne késlekedjetek megragadni a lehetőségeket.

A hetedik kérdés így hangzott: „Kryon, mi a hatékony gyógyítóvá válás kulcsa?” Azt mondom nektek, a válasz bámulatosan egyszerű, s egy történet keretében tárom elétek.

John, a gyógyító

John, a gyógyító spirituális természetű ember volt, s kiváló ismerője hivatásának. Virágzó praxissal rendelkezett, sokan keresték fel, sokan távoztak gyógyultan rendelőjéből, noha mindig volt egy-kettő, akin nem fogott a terápia. Történt pedig, hogy John egyszer csak valahogy kényelmetlenül kezdte magát érezni; mert tudjátok, az új energia áramlata őt is elérte, s John jól tudta, az új korszak kopogtat ajtaján. Nyugtalansága több okból táplálkozott, a legnagyobb gyötrelmet azonban gyógyítói tevékenységének csökkenő hatékonysága idézte elő; már nem látta magát olyan sikeresnek, mint annak előtte. Nincs mit szépíteni rajta, egyszerűen hiányzott belső békessége. Egyre kevesebb és kevesebb gyógyulni vágyó kereste fel. John keserűségében már-már azt kérdezte magától vajon gyógyítónak kell-e lennie egyáltalán?!

Leült hát meditálni, mert kivételesen hatékony meditációs praxist folytatott. Az elmélyülésben szerzett ismeretek irányították életét, mivel szót értett a Szellemmel, s odaadóan hallgatta a Szellem szavait. A jól bevált és megszokott gyakorlat azelőtt mindig működött, s John biztos volt benne, a következő alkalommal is működni fog. Figyeljük, mint társalgott a Szellemmel:

Mihelyt John letelepedett, belső vezetői rögtön megszólították. „Ó, szervusz John! Hogy érzed magad ma?” (Rendkívül szívélyes és kedves vezetők voltak... miként azok valamennyien.) John azonban ügyet sem vetve rájuk (nem hallotta őket) megkezdte légzőgyakorlatait. Néhány pillanattal később viszont már készen állt az érintkezésre. Fejét, lábait a megfelelő pozícióban tartotta. Észak felé fordult, s tenyerei felfelé néztek. „Ó, Szellem” – kezdte volna John –, de vezetői félbeszakították. „Szervusz John, hogy érzed magad?”

John pedig így felelt: „Segítségre van szükségem. Semmi sem sikerül”, és sorra megnevezte az embereket, akik gyógyulást remélve eljöttek rendelőjébe. „Mi a helyzet ővele?” – kérdezte. „Már oly hosszú ideje kezelem a hátát, ám semmi javulás nem mutatkozik! Segítségért imádkozom. Gyógyítsátok meg ezt az embert. Segítsetek megvalósítani... tegyétek lehetővé ezt... vigyétek véghez ezeket a dolgokat.” Azt se tudta, mit kérjen, oly sok kívánsága volt. A Szellem így szólt hozzá: „Ó, John, szeretünk téged! Minden erő és hatalom, amire csak szükséged van, a rendelkezésedre áll, arra vár csupán, hogy használatba vedd.” Azután olyan szeretetáradatban részesítették, hogy megbizonyosodhatott afelől, valóban a Szellem jelenlétében tartózkodik.

John úgy érezte, a Szellem meghallgatta kérését, választ kapott, s biztos volt benne, a dolgok ezentúl másként alakulnak. A következő alkalommal azonban kénytelen volt keserűen tudomásul venni, hogy hátfájással küszködő betegének állapota úgyszólván még rosszabbra fordult. John legjobb tudása szerint cselekedett, minden lehetségest megtett, mégsem mutatkozott semmi javulás. Újra meditációba merült hát, de újra ugyanazokat az eredményeket érte el. Hosszú ideig üldögélt, mielőtt úgy érezte volna, rálelt a megfelelő testtartásra, s képes megérezni a Szellem, vezetői, valamint felsőbbrendű énje jelenlétét, s átérezni szeretetüket. Ők pedig így beszéltek hozzá: „Ó, John, őszintén szeretünk téged. Oly erős, oly hatalmas vagy.” John pedig a Szellemhez könyörgött. „Ó, kérlek, mutass utat, áruld el, mit tegyek, hogy eredményt érjek el!” S a gyógyító élete így folytatódott még hosszú ideig.

John-nak volt egy nővére. S mintha minden gondja nem lett volna még elég, helyzetét az is nehezítette, hogy nővére súlyos betegségben szenvedett, ő pedig nyomorúságos állapotán szemlátomást semmit sem tudott javítani. Csak ült és imádkozott, energiát küldött neki. Latba vetette minden tudását, ám nővérén nem jelentkeztek a gyógyulás jelei. Olyan szívfájdítóan bánatosnak tűnt mindig.

Hosszú időnek kellett eltelnie, míg végre John fején találta a szöget. Végtelen dühében beviharzott az elmélyülésre kijelölt helyiségbe, leült, s így szólt vezetőihez: „Megvan! Hol vagytok?” Vezetői nyomban válaszoltak: „Szervusz John, hogy érzed magad, mi van veled?” Ő pedig óriási megdöbbenésében majdhogynem leesett a székről. „Miként történhetett, hogy már itt is vagytok? Hisz még nem is állok készen.” „Mindig is itt voltunk, mindig is veled voltunk, John” – felelték a vezetői. „Még a rendelődben sem hagyunk magadra.”

„Azt mondtátok, hatalmas, hatékony gyógyító vagyok. Hihetetlenül szép válaszokat adtatok nekem. Éreztem őket a felém áradó szeretetben. S mégsem történik semmi! Nincs több ötletem, elértem bölcsességem végső határát. Mit tehetek?” Vezetői pedig ekként feleltek: „Ó, John, annyira boldogok vagyunk, hogy eljöttél. Ám vedd fontolóra szavainkat: Nem számít, milyen jó a tűzhely; az étel nem fő meg, míg alá nem gyújtasz.”

John pedig, mivel nem volt ostoba ember, rögtön felismerte: „Én volnék a láng?” „Úgy van” – helyeseltek vezetői. „Mit kell tehát tennem?” – kérdezte. „Hogyan döntesz, mit szeretnél tenni?” „A megállapodásom szerint kívánok cselekedni!” Micsoda fényesség szikrázott fel, midőn kimondta e szavakat! Vezetői csupán erre vártak, csakis ezt akarták hallani. Ezúttal John nem azt nevezte meg, kinek a fájós hátát kellene meggyógyítani. Nem azt határozta meg, egész pontosan mit szeretne elérni, mi módon szeretne az erő birtokába kerülni, vagy melyik napon kellene eredménynek mutatkozni. Végül is vezetői előtt azt nyilvánította ki: Magam akarok gyógyulásban részesülni. A saját utamat akarom járni, megállapodásom szerint. Azt akarom, vágyaim beteljesedjenek. Azt akarom tenni, amiért a Földre születtem. A Szellem e szavakkal köszöntötte: „John, oly soká tartott, míg végre kifejezted kívánságodat. S kérésed nyomban teljesül! A tiéd minden, már kívánságod kimondásának pillanatában.”

Amikor John azon az éjjelen felszínre emelkedett a meditáció mélységeiből, észrevette, hogy a dolgok ezúttal valóban megváltoztak, mivel eddig ismeretlen békesség virágzott ki bensőjében. Még mielőtt visszatért volna rendelőjébe, tudta, ettől fogva minden másként lesz majd. A Szellem azt mondta, kizárólag magával, saját életével kell törődnie, minden mással a világegyetem látja el. Amikor belépett a rendelőbe, bámulatos dolgok sorozata vette kezdetét, nem csoda, hiszen John új tudásra lelt. „Nos, a kezeimet most erre a pontra helyezem” – mondta mintegy magának. „Hm, egészen más érzés. Senki sem utalt rá, de tudom, hogy pontosan így kell tennem.” A változás szinte azonnali volt. John tudta, a Szellem ott áll vállai felett, s tekintetének ragyogó sugarával finoman irányítja mozdulatait. Lassan olyan eredményeket kezdett elérni a gyógyításban, mint még soha azelőtt. A hozzá érkezőket ezután arra kérte, készüljenek fel a gyógyulásra, s különleges szertartást folytatott le, mielőtt egyáltalán megérintette volna őket. A betegek azt gondolták, elment az esze – no persze csak addig, míg teljesen meg nem gyógyultak a segítségével. Azután még többen keresték fel... Johnt, az eredményes gyógyítót.

Így esett, hogy John elment meglátogatni nővérét. Szó szerint betáncolt az ajtón, örömtől tündökölve, tudván, a gyógyulás a küszöbön áll. Látta, mint ragyog fel nővére mosolya, mint derül fel azelőtt oly komor kedélye, holott még meg sem érintette. Meglepve kérdezte: „Mondd, John, mi történt? Már úgy aggódtam miattad!” Egy pillanatra az egész világ megszűnt létezni körülötte. John hirtelen ráébredt arra, hogy túláradó fájdalma, kínzó gyötrelme átömlött azokba, akiket gyógyítani próbált. „A Szellem azt közölte velem, meg fogsz gyógyulni” – jelentette aztán be az odaadó szeretet hangján. Nővérével is lefolytatta a ceremóniát, s csakugyan helyreállt az egészsége, mert John először magára gondolt, magával törődött, saját problémáját oldotta meg – így aztán gyógyító ereje, bölcsessége jócskán megnövekedett.

A hetedik kérdésre a válasz tehát a következőképp hangzik: először is saját belső egyensúlyotokat kell megteremtenetek. Töltsétek be teljes egészében küldetéseteket. Ez a belső harmónia aztán új tudáshoz, új eszközökhöz vezet benneteket, s ama képesség kibontakozásához, mely révén könnyűszerrel megállapíthatjátok, hogy páciensetek poláris egyensúlya megfelelő-e. Mindeme új eszközök valóban a rendelkezésetekre állnak, ám nem lesztek képesek használatba venni őket mindaddig, míg először is magatokra nem fordítotok kellő figyelmet. Talán furcsán hangzik, de mást nem mondhatok: „Amikor az elmélyülést egymagatokban gyakoroljátok, nem szükséges energiát küldeni a gyógyítandó betegeknek, mert valódi tudományotok saját gyógyulásotokban rejlik. Meditációtoknak egyedül RÓLATOK kell szólnia.” A gyógyításhoz szükséges energiát maga a küldetés ténye teremti meg. Minél inkább beteljesítitek a megállapodásotokban foglaltakat, annál erőteljesebb és hatékonyabb gyógyító válik belőletek. Lépjetek hát rá saját ösvényetekre, s meglátjátok, mi történik!

Azt mondtam, ismerünk benneteket. Ott állottunk mellettetek az ünnepségen, melyen csodálatos színeiteket átvettétek. Együtt voltunk, szerettük egymást. Ezért most arra invitállak benneteket, töltsünk egy rövid pillanatot együtt, hogy átérezzük a közös otthon melegét, hogy érezzétek és tudjátok, az életnek értelme, célja van, s hogy nem vagytok egyedül. Azt akarom, tudjátok, az új energia nem a végzeteteket hozza el, s mi teljes szívünkből azt kívánjuk, hogy maradjatok, boldogságban, jó egészségben, mert határtalanul szeretünk benneteket.

Igaz, a feladat teljesítésének felelőssége teljes egészében a tiétek, ezért nem is adhatunk át nektek elsajátítandó leckéitekre vonatkozó ismereteket. Mert a feladat nem lenne feladat, az eredmény nem lenne eredmény, ha előre elárulnánk mindent. Az adományok azonban tagadhatatlanul csodásak, s szavunkból a szeretet szól, mikor azt mondjuk, kiérdemeltétek!

Forrás: Kryon - Az emberi lélek alkímiája